IV. Köztársaság Kupa
2006. május 13-20.

Hatodik versenynap

Utolsó napra maradt, a Köztársaság Kupa hagyományaihoz híven, az olimpiai pályaverseny. A három bójával jelölt kreuz-raum-raum-kreuz-hátszél-kreuz szakaszokból álló pálya tiszta versenyvitorlázás. Itt nem kell figyelni a térképet, keresni az irányt, hanem a zárt pályán csak a szélváltozásokkal törõdve és az ellenfelekre figyelve taktikázni, miközben a manõverek megszaporodnak, és végrehajtásuknak pontosabbnak kell lenni, mert mindenre kevesebb és meghatározottabb a hely. Itt kis hibával is sokat lehet veszteni.
Az olimpiai pálya rajza...

Az összetett állás érdekesen alakult az utolsó futam elõtt. Bíró Antal csapata verhetetlen gyõztesként már tét nélkül vitorlázott. Ha nem futnak, akkor is eddigi legrosszabb helyük, jelenlegi kiesõjük, egy harmadik hely kerül be a pontlistába. Ezt pontszámban legfeljebb Bartha Lajoék érhették volna utól, ám pontazonosság esetén a több jobb helyezés dönt, és a Bíró-Buczkó csapatnak három elsõ helye volt.

Ráadásul a többieknek a második helyért kellett megküzdeniük. A legjobban Bartha Lajosék álltak, a kiesõvel számított 9 pontjukkal. Egyel több volt Futakiéknak és még eggyel több Ruppéknak. Ha hármójuk között Rupp-Futaki-Bartha a sorrend a célban, akkor Herberték elõreugranak a másodikra. Ha a második hely sorsa Bartháék és Futakiék között dõlne el, akkor az Apacsoknak nem elég egyszerûen egy hellyel verni ellenfelüket, mert Bartha Lajos csapatának vol már futamgyõzelmük, nekik pedig nem. Csak akkor elõzhetnek, ha az elsõ-második helyen verik a riválist. Erre pedig a résztvevõk kevés esélyt láttak, hiszen Buczkóék is indultak, és az utolsó három futamot már õk nyerték. Mindenki úgy gondolta, most is õk lesznek az elsõk. Nem lettek.

Reggel még kevés szél fújt, de aztán rövidesen feltámadt a délnyugati, és egyre markánsabb lett. Mire kiraktuk a pályát és a mezõny is kihajózott, már 12-15 csomós szelünk volt és tovább frissült.

A rajttól jól jöhettek volna el Futakiék. A pozíciójuk remek volt, idõben és a jó helyen érkeztek a vonalra, ám a vitorláik még sokáig lobogtak. Ráadásul elõször a nagyvitorla behúzásával veszkõdtek szinte mindannyian, miközben a sokkal hatékonyabb génuájuk kieresztve csattogott. Így mindkét nagy ellenfelük, Bartháék és Ruppék is hamar eléjük kerültek.

A kreuz végén immár szokás szerint a Jáspis fordult elsõként. Mögöttük Bartha Lajosék Lengyel György kormányzásával, majd a Rupp-hajó és negyedikként az Apacsok. A "Csak Bátrak" szokott óvatos rajtjuk után most ebben az egyre erõsebb szélben a kreuzban nem értek utól senkit.

Jó darabig senki sem húzott spinnakert, végül a vezetõ hajón feltûnt a golyó. Buczkóék már amúgy is jól mentek, de így még jobban kezdtek elhúzni. A halzolás elég helyigényesre sikeredett, és magasságot vesztettek, ami jócskán megnehezítette a kicsit félszelesebb, élesebb második raumon a spinnakerezésüket. Azért összeszedték magukat, de pechükre éppen a raum végén, az alsó bója elõtt tört ki velük a ló. Felluvoltak és éppen a pályajel rossz, szél felõli oldalán vitorláztak el. A fedélzeten kitört az õskáosz, és úgy Kamcsatkáig mentek még mire levették a golyót és visszafordultak.

Eközben Bartháék szép nyugodtan haladtak. Mögöttük ekkor Herbertéket szállta meg az ihlet és most õk próbálkoztak a spinnaker felhúzásával. Ez csak félig sikerült nekik. A spibum nem volt a helyén, a golyó csúcsa nem ért fel, hanem egy méternyire lógott el az árboctól. Ezalatt valaki elengedte a luvszárat és ettõl a golyó a szél alatti oldalon a hajótól messze, azt nem hajtva csak döntögetve dagadt. Olyan lassúak voltak, hogy a mögöttük spinnaker nélkül hajózó Futaki-csapat lassan elõzésbe kezdhetett. Ráadásul õk sem tudták idõben levenni a vitorlát, és ugyan a bója megfelelõ oldalán, de szintén távoztak északnyugat felé.

Tehát ekkor az élre az Opál állt, a második Zafír volt. Utóbbin a második kreuzban csökkentették a génua felületét és ezzel további teret vesztettek. Buczkó Pistáék visszatértek a pályára, szabályosan megkerülték a kihagyott bóját, majd rohamosan zárkóztak fel. Herbert Ruppék is összeszedték magukat, de már behozhatatlan hátrányba kerülve az Ametiszttel kellett küzdeniük.

Persze az a fogalom, hogy behozhatatlan, nagyon relatív. A hátszélszakaszt szemre valóban behozhatatlannak tûnõ, körülbelül hatszáz méteres elõnnyel kezdte Bartha Lajos csapata. Ez tényleg nagy távolság a másodiktól ilyen pályán, ahol a hátszélszakasz ennek mintegy csak a négyszerese volt és a szél nagyon egyenletesen, sõt tovább erõsödve már 15-20 csomóval fújt. Úgy láttam itt már nem lesz változás, az Opál nyeri a futamot és övék az ezüstérem a Köztársaság Kupán. Rosszul hittem.

Lengyel Györgyék az utolsó, a befutóhoz vezetõ cirkálószakaszon négy nagy hibát követtek el. Persze ne feledjük, a hajón nem gyakorlott, versenyeken edzett legénység volt, és a szél egyre erõsödött. Az elsõ hiba a rosszul kivitelezett reffelésük volt. Ezzel az elõnyük fele-kétharmada elszállt, és feltehetõen túlzott izgalom is támadt emiatt.
A második hibájuk taktikai volt. Jobbcsapáson a pálya bal oldala felé húzva biztosan tartották az egyetlen hajót, akinek nem volt szabad eléjük kerülni: a Zafírt, vagyis Futaki Gézáékat. Ám amikor a felzárkózó Buczkóék fordultak és a pályatengely felé indultak balcsapáson, akkor õk is takkoltak, és otthagyták az ellenfelüket szabadon. Ha Buczkóék megelõzik õket, annak semmi jelentõsége, sõt, ha a Jáspis mindketõjük elé ér, az még akár jó is, mert abban az esetben még a futam harmadik hely is elegendõ lett volna az Opál összetett ezüstjéhez. Az õ szemszögükbõ e gyetlen dolognak nem volt szabad megtörténni: hogy az elsõ-második helyen kapjanak ki Futakiéktól.

Az Opál a reffelt grószával és kicsit lazábbra állított génuájával elég tompán vitorlázott, és mivel a szél még favorizálta is a pálya bal oldalát, az elõnyük vészesen fogyott. De még mindig beérhettek volna a megfelelõ helyen a célba. Jött a harmadik hiba: Kicsit korán fordultak, így jobbcsapáson ugyan még elvitorlázhattak Futakiék elõtt, de nem tudtak egyenesen, fordulás nélkül befutni a célba.

És még mindig nyerhettek volna, ha a balcsapáson a cél felé vitorlázó Zafír vonalába érve közvetlenül eléjük fordulnak. Ám õk egy kicsit feljebb mentek, és egy rossz fordulót hajtottak végre, amiben teljesen lendületüket vesztették. A Zafír jó tempóban alájuk futtatott. Az Opál génuája nem volt teljesen behúzva, amikor a még csak éppen meginduló hajóval, bizonyára a közelítõ Zafír elõl kitérésképpen az Opál felluvolt és így nem indulhatott meg. Pedig nem kellett volna irányt változtatniuk, hiszen már csapáson vitorláztak, és az utolérõnek kell kitérnie, aki még hiába is kerül szél alá, utolérõként nem luvolhat. Így viszont a Zafír könnyedén átfutott alattuk, és futamot nyert, megszerezve ezzel az összetett második helyet is. Videó a befutóról itt... Persze ennyi minden ilyen helyzetben csak annak az agyán futhat át, aki nagyon sokat versenyez pályán, és már kellõen agresszív a versenyeken. Lengyel Györgyék viszont úriemberként, udvariasan viselkedtek és hajóztak, amint azt mindvégig is tették a futamokon. Remekül küzdöttek a lányok is, rajtuk igazán nem múlt. Néhány hajóhosszal az Opál mögött harmadikként befutott a már kupagyõztes Jáspis.

Mindenestre így egy nagyon izgalmas befutó kerekedett, amely méltó volt a Köztársaság Kupán futott szoros versenyhez. Jó játék volt. A futamgyõztesnek járó lobogót négy hajó is viselhette.

A gyõztes Jáspis és	kormányosa a vándodíj Köztársaság Kupával	A boldog második Futaki Géza	A bronzérem felé navigál Bartha Lajos

Ruji
Fotók: Az Opáltól
A videók amatõr felvételek a rendezõhajóról

Vissza az elsõ naphoz...