IV.
Köztársaság Kupa
2006. május
13-20.
Ötödik
versenynap
Vodicében töltöttük
az éjszakát. Innen egészen
Sukosanig hajózni szép távolság,
különösen a továbbra
is gyenge, változó irányúra
ígért szélben. Márpedig
reggel annyira gyenge fújt, hogy
nem volt iránya sem.
Erre a napra olyan térképeket
adtunk a skippereknek, amely szerint a futam
befutója Hramina közelében
lesz, de továbbra sem volt mivel
rajtolnunk. Se tízkor, se tizenegykor.
Ezért motorral elindultunk, azt tervezve,
ha szél támad, valahol elrajtolunk.
Az eredetileg
tervezett ötödik futam és
a napi útvonal térképe
itt...
Az összetett versenyben második
futamgyõzelmének köszönhetõen
a Buczkó István kormányozta
csapat, vagyis Bíró Antalék
elhúztak a többiektõl,
ám a következõ három
hajót csak egy-egy pont választotta
el egymástól. Ráadásul
ha sikerül megrendeznünk az ötödik
futamot is, akkor már mindenki kiejtheti
a legrosszabb eredményét.
Általában ez is még
szorosabbá teszi az állást.
Elhajóztunk Tribunj elõtt,
majd végigmotoroztunk a Murter-sziget
partjai mentén. Az eredetileg tervezett
célunk felé közelítettünk
már, amikor határozott szél
kerekedett, ezúttal is délies,
pontosabban délnyugat felõl
fújó. Ott volt mindenkinél
a reggel kiadott térkép, annak
alapján könnyû volt rádión
egyértelmûen megbeszélni,
milyen pályán versenyzünk.
A rajtvonal a Hramina-közeli öbölbennem
messze a korábban tervezett céltól
volt, csak valamivel északabbra a
Radelj-sziget közelében. Innen
kellett cirkálni, majd dél
felõl kerülni a szélirányban
körülbelül egy mérföldnyire
lévõ Visovac-szi getet. Ezután
irány Sukosan, a Biograd elõtt
vezetõ, jól láthatóan
kibójázott hajózási
útvonalon át.
|
Legjobban Futaki Gézáék
rajtoltak. A bója mellõl
balcsapáson indultak, és
el tudtak vitorlázni az útjogosan,
jobbcsapáson jövõk
elött. Persze ehhez az is hozzájárult,
hogy a többiek kicsit megkésve
indítottak. Mindamellett ezt
a pozíciót nem tudták
érvényesíteni,
mert fordulás nélkül
a cirkálószakasz jobb
oldalára húztak, miközben
a szél inkább a abl
oldalon frissült, illetve arra
is fordult valamelyest.
A kreuzot ezúttal is a Buczkó
István irányította
hajó teljesítette a
legjobban, majd az elõzõ
futamhoz hasonlóan húztak
el a többiektõl spinnakeres
szakaszon. Video
itt...
|
Biogradig a szél kellemesen frissülgetett,
így 5-6 csomós tempóban
csobogtak a hajók. Második
helyen az egyébként elég
gyengén lajtott Opál, vagyis
Bartha Lajosék vitorláztak,
szokás szerint Lengyel Györggyel
a kormánynál. A Visovacot
csak negyedik helyen kerülõ
Apacsok megelõzték Herbert
Ruppékat, és mind jobban megközelítették
az Opált.
Biograd elõtt a hajózási
útvonalon hátszelezve egymást
a csatorna nyugati, szigetek felõli
oldalára vitték, és
a második szigetnél pontosan
hátulról fújó,
illetve egyre gyengülõ szélben
kellett beejteniük a sziget mellé,
hogy bennt maradjanak a hajózási
útvonalon. A mögöttük
ám mélységben vitorlázó
Herbert Ruppék talán kihasználhatták
volna, hogy az elõttük haladók
lelassulnak a gynegülõ hátszélben,
de ekkor érthetetlenül rosszul
ment nekik a spinnakerezés, így
hiába voltak reménytkeltõ
pozícióban nem tudtak rámenni
az Opálra és a Zafírra.
Az egyre soványodó szélben
Buczkóék elõnyének
is elfogyott legalább a kétharmada,
amihez egy borzasztó rosszul végrehajtott,
hajófékezõ halzolásuk
is hozzájárult. Így
a négy hajó ismét közel
került egymáshoz.
Az Opál és a Zafír
több mint fél órán
át egymás mellett fedésben,
egyvonalban vitorlázott. A mancsaftok
jókat kedélyeskedhettek egymással,
akár át is ugorhattak volna
a másik fedélzetre. Mindenestre
ez lehetõséget adott Bartha
Lajoséknak néhány az
egymásba érõ vitorlák
szépségét megörökítõ
fotó elkészítésére.
|
|
|
Szél alatt
mélységben Ruppék |
Közelednek
az Apacsok |
Indulhat a vitorlák
látvány- kavalkádja
|
Bizonyára szívesen lemondtak
volna akár ezekrõl a fényképekrõl
is, ha végül õk jöttek
volna ki jobban ebbõl a szituációból.
Ám a hajózási útvonal
utolsó bójája után,
ahol ismét több tér nyílt
a manõverezésre az Apacsok
ki tudták aknázni a szél
alatti pozíciójuk nyújtotta
lehetõséget. Ehhez az is hozzásegített,
hogy a szél még egyet frissült.
Viszont átérve a következõ
nagyobb nyílt területre észrevettem,
hogy elõttünk néhány
mérföldnyire elhal a szél.
A versenyzõk még a hajózási
útvonalban jöttek, így
nyugodtan kitehettünk a pályatengelybe
egy célvonalat. Mindenki vette a
rádiófigyelmeztetést,
így senkinek sem jelenthetett hátrányt
vagy elõnyt a célvonal helyzete.
A sorrend ezután már nem
változott. Buczkóék
biztos elõnnyel, a többiek egymáshoz
közel vitorláztak át
a vonalon. Szerencsére még
idõben, mert rövidesen már
mindannyian csak motorral haladhattunk Sukosan
felé. A Smaragd, látva a spinnaker
nélküli gyengeszeles hátszelezés
reménytelenségét, jelezték,
hogy kiállnak, így nem kellett
várni rájuk. Kora estére
megérkeztünk a Marina Dalmacijába
a MAY Club mólójához.
Másnap következett az olimpiai
pályaverseny. Erre a Bartha Lajos
és Buczkó István vezényelte
csapatnak akár ki sem kellett volna
jönnie, hiszen az összetett versenyben
elõnyük már behozhatatlan
lett, ám a második helyért
még hárman is versenghettek.
Ruji
Fotók: Az Opáltól
A videók amatõr felvételek
a rendezõhajóról
Folytatás:
az
ötödik nap beszámolója
|
