IV.
Köztársaság Kupa
2006. május
13-20.
Elsõ versenynap
Az idei Köztársaság
Kupa is úgy indult, mint két
héttel korábban a Skipper
Kupa: rossz idõvel. Vasárnap
lógott az esõ lába,
néha esett is, és ami még
rosszabb, ezúttal még a szél
sem fújt. Így aztán
reggel nem rohantunk ki a kikötõbõl,
mindenkinek marad ideje a felkészülésre.
 Biztos
volt, hogy az idén új gyõztes
neve kerül a vándordíjra,
hiszen a korábbi védõk
közül se Fekete László,
se Lutter Ervin csapata nem nevezett.
Öt hajó versenyzett, többségük
régi ismerõs. Amint az késõbb
a jó versengésbõl látszott,
és a szoros befutók alapján
igazolódott, éppen a megfelelõ
erõsségû, egymásnak
való csapatok gyûltek össze.
Rajtszámaik sorrendjében az
alábbiak:
11-es számmal a
Jáspis fedélzetén
Bíró Antal szolnoki
csapata indult. Náluk a már
korábban bevált módona
futamokon Buczkó István kormányozta
a hajót és vezényelte
a társaságot.
12-es szám jelölte
a Smaragdot, ahol szintén régi
ismerõsöket üdvözölhettünk.
Herbert Rupp és
barátai egy év kihagyás
után csatlakoztak ismét a
Köztársaság Kupa mezõnyéhez.
A 13-as számú,
Ametiszt nevû hajóban Taál
László volt a skipper
a "Csak bátrak" elnevezésû
csapat élén. Itt menet közben
változott a legénység.
Az elsõ napokon még Lóránth
Tibor vezette a messzirõl jól
látható, egységesen
sárga pólót viselõ
csapatot. Ezen a hajón három
hölgy is vitorlázott.
A 14-es Zafírt a
Köztársaság Kupán
harmadszor rajthoz állt Dr.
Futaki Géza vezette. Õk
úttörõ nyakkendõre
emklékeztetõ, nyakban vagy
fejen viselt kendõvel tették
magukat messzirõl láthatóvá.
Fontosnak tartották hangsúlyozni:
a kendõ nem világnézetet
jelöl, és õk az "Apacsok".
A 15-ös Opálon
pedig szintén kedves visszatérõket
üdvözölhettünk: Bartha
Lajos ismét a Tiszatóról
érkezett vitorlázókat
vezette. Itt szintén akadt három
hölgy a csapatban, sõt egyikük
már a legénység egy
jövendõ tagját is magával
hozta, még biztos rejtekben. A hajót
Lengyel György kormányozta a
futamokon.
A rendezõhajón szokás
szerint ott volt Blénessy Barna,
aki egyben a zsûri vezetõje,
valamint Dennis a Horvát Vitorlás
Szövetség részérõl.
Egy év kihagyás után
ismét én rendeztem a versenyt,
vagyis reggel az idõjárási
helyzet figyelembe vételével
kitaláltam a pályát,
ehhez elkészítettem és
kiosztottam a térképeket.
A MAY Clubnál szokásos módi
szerint minden futam hagyományos
rajtvonallal, és (ezúttal
az elsõ futam kivételével)
legalább egy rövid cirkálószakasszal
kezdõdik. Bármilyen rajthoz
tartozó idõjelzést
a GPS idõ alapján adunk (egészkor,
vagy öttel osztható perckor),
így az a hajó mûszerén
mindenkinek pontosan követhetõ,
még ha esetleg nem is hallja a rendezõhajó
által adott jelzéseket. A
térkép és a hozzá
tartozó leírás pedig
az esetleg szükséges pályarövidítés
és befutó lehetõségeket
is tartalmazza.
Az elsõ
napra tervezett, nem megvalósult
pálya térképe itt...
Csaknem dél volt mire kihajóztunk
a szélcsendes Adriára, majd
némi várakozás után
elindultunk az útunkra, persze motorrral.
Három mérföld megtétele
után friss szél támadt
délnyugatról, így hát
elrajtoltattuk a mezõnyt. Rajtnál
elvitorlázott közöttünk
egy immár a Marina Dalmacijában
honos egykori földkerülõ
Volvo 60-as.
Sajnos a kezdetben 7 m/s erejû szél
nem frissült, hanem haldokolni kezdett,
és alig egy óra elteltével
teljesen kilehelte a lelkét. A mezõnyt
egy célvonallal vártuk Biograd
elõtt, ám a szél annyira
eltûnt, hogy a hajózási
útvonalon egykor még cirkálókat
már csak a tenger itt szokásosan
erõs áramlása sodorta
felénk. Ez pedig nem igazán
vitorlás verseny így, tehát
a futamot megszakítottuk és
másnapra halasztottuk.
Ezután motorral hajóztunk
elõre tervezett úticélunkig
Saliba. Ott a kikötõ keleti
felén kaptunk helyeket. Sajnos szemben
a bárral, ahol az utasszállítókkal
érkezett ifjak hajnalig mulattak,
majd a bár bezárása
után a vigasságot a parton
folytatták.
Ruji
Fotók: Az Opáltól
Folytatás:
a
második nap beszámolója
|
