II.
Skipper Kupa
2006 április 29. - május 6.
Ötödik
nap - Jezerától Hramináig
A
pálya térképe pdf fájlban
itt...
Na, ezen a napon bebizonyítottam az aktuális
csapatomnak, hogy én aztán tudok
újat mutatni az eddig megismert olimpikon
mágusokhoz képest. Önállóság,
kreatívitás, ötletesség
jellemezte az én versenyzésemet.
A csapat - az Opálon vitorlázó
Spiritusz - az elsõ négy futamon
mindig nyert, akárki kormányozta
is a hajójukat. Na most az a lényeg,
hogy én nem vagyok akárki kérem!
Az én akaratom fog érvényesülni!
Egyrészt ott volt megnevelendõnek
az a virgonc Opál! A mindig gyõztes
csapatról nem is beszélve. Majd
én megmutatom, hogy letöröm
a szarvukat! Igaz a csapatét nem volt
nehéz, mert a versenyt lényegében
már megnyerték (egy ötödik
hely elég volt a végsõ
gyõzelemükhöz), ami azt jelenti,
hogy elõzõ este (meg éjjel,
és kicsit azután is) ezt megünnepelték.
Így nagyon szerették, ha azt az
utasítást adtam, hogy "menjetek
az orrdeckre, és feküdjetek le".
Azért nem sívesen túloznék.
Tényleg csak egészen rövid
ideig mentünk úgy, hogy éppen
mindenki szunyókált.
Például mindenki fenn volt, amikor
tüzesen odacsapattam a rajtvonalra. Jezera
elõtt, még a Murter part felé
esõ vizein a szigetek között
rajtoltunk, elég gyenge szélben.
Luvban, jóval a rajtlövés
elõtt megindítottam a hajót,
ahogy azt kell. Gyönyörûen,
tanítani való módon! Apróbb
hiba, hogy éppen nem finnben ültem,
így a testtel való billentés
a kormánynál nem hatott eléggé
(hogy miért nem, máig sem értem),
így a Bavaria 44-es nem akart könnyedén
elõreszökellni, amikor én
gondoltam. Na jó, ezt a kis, uszkve félperces
késést azért még
nem kell a szememre vetni! Ja igen, mellesleg
azt még elfelejtettem mondani, hogy akkor
éppen a lee-rajt volt jó, vagyis
a vonal túlsó vége fizetett.
Jól van,
így a többség elõttem,
hajó-, és csapatneveléshez
ez való. Mondták a többi
skipperek, hogy ennek a hajónak egész
jó formájú a génuája,
könnyen, szinte magától megy
kreuzban élesen.
Én speciel nagyon utálom, ha egy
eszköz okosabb akar lenni nálam,
a gondolkodó, alkotó embernél.
Na ezért csúsztam olyan diszkréten
az elõttem haladó vonala alá,
bele a takarásába. Ugye, nekem
egy hajó ne diktáljon!
A kis sziget kerülése és
Plic Mijoka jelzóbója elhagyása
után kicsit elfáradtam, és
az a nagyképû Opál kezdett
keresztbe menni a pályán. Hiába
próbáltam figyelni, csak egyre
jobban nyerte a magasságot az elõttünk
vitorlázó Detre Zsoltékhoz
képest. Már izzadt a kezem a kormányon!
Aztán végre sikerült megfékeznem
a rohanását, igaz csak a pálya
közepén szép egyenletes tempóban
elõttem-felettem motorozó rendezõhajó
(az is Bavaria 44) segítségével.
Amikor sikerült az Opált a takarásába
tuszkolnom, akkor már egybõl elkezdett
szél alá csúszni a kis
makacs. Gondoltam, mintha igazán fel
lennék háborodva, mutatok a rendezõhajó
kormányosának egy autóstoppolásra
hasonlító kézjelet, pusztán
kényelmi okokból használva
inkább a középsõ ujjamat.
Aztán ezt mellõztem, és
inkább csak utólag, a parton veszekedtem
ez ügyben. Nehogy ugye az Opál észrevegye,
hogy bármikor is más oka lett
volna a sebességcsökkenésnek,
mint az õ lassúsága. Ez
nevelési kérdés!
A Duzac-sziget nyugati oldalán félszelezve
elõttünk Dojóék érthetetlenül
lelassultak, így a legjobb akaratom ellenére
is átszáguldottunk felettük.
A csapatnak pedig volt képe félálomban
is irdatlan gyorsan felhúzni a spinnakert,
így a következõ hátszeles
menetben minden tudásomra szükség
volt, hogy megfékezzem a fürgén
szökellõ Opált. Hogyhogy
nem értette meg az eddig eltelt egy óra
alatt, hogy nem õ szabja meg a sebességet,
hanem én?
Plic Mijoka viszonylagos láthatatlansága
és a tõle egy mérföldnyire
lévõ nagyobb jelzõbója
megtette a hatását. Tuss Miklóst
csaknem rossz irányba terelte a navigátora.
Persze mielõtt kárörvendõen
kacaghattam volna a trükkön, õ
átlátott a szitán és
visszafordult a helyes irányba.
Így hát továbbra sem maradt
más szórakozásom, mint
az Opál-nevelés. A hátszél
kétharmadáig hagytam rohanni,
majd amikor azt hitte, hogy most már
az övé a negyedik hely, véres
verítékkel fékeztem meg,
el ne szakadjunk a mögöttünk
jövõ Detre Zsolt kormányozta
Dolce Vitától.
Elõl Tonyó a bója után
is erõltette a spinnakerezést,
ettõl lecsúszott és megelõzték.
Ezt persze inkább csak mesélték,
mintsem láttam volna. Ilyen távolságból
a levegõ páratartalma homályosítja
a képet.
Katajev írta, hogy "Távolban
egy fehér vitorla". Én tudtam
még hármat! De ez kevés!
Tudok én ennél többet is
magam elé!
Nosza, a bójavételnél jó
késõn adtam ki a spinnaker lehúzására
szólító utasítást,
ráadásul kicsit lejjebb kormányoztam
az Opált, hogy úgy nézzen
ki, mintha csak a vitorla levétel hibája
miatt tudna belsõ helyre, fölénk
kanyarodni az ellenfél.
Következett a hosszú, futtatott
félszeles menet, javarészt spinnaker
nélkül. Egyszerû. Csak ki
kell engedni a génuát és
a grószt a megfelelõ pontig, és
szép egyenesen menni. Úgy, ahogy
a felettünk elrohanó Dojóék
tették. Úgy tettem, mintha félpercenként
idegesen igazítanék valamelyik
vitorlán, és amikor valaki álmosan
felnézett olyanokat mormoltam, hogy "hát
én nem értem!". Meg azt,
hogy "én nem tudom, hogy mitõl
vagyunk most ennyire lassúak!" És
efféléket.
Az elõl lévõk szép
izmosan távolodtak, és az egyetlen
még mögöttünk vitorlázó,
bizonyára szintén hajófegyelmezési
elvek alapján taktikázó
ellenfél is közeledett. A Murter
partjával párhuzamosan futott
félszeles szakasz kétharmadánál,
a Spiritusz csapat több tagja felpattant,
és energiadús frisseséggel
zuhant a cockpitba. Na jó, vége
a tunnyadt békének, akkor húzzunk
spinnakert, most már megtehetjük.
Éreztem, hogy az Opál összerogyott,
megadta magát. Már nem képzelte
azt, hogy õ különb a többieknél!
A feladatomat elvégeztem, hajó
megnevelve, hát rohanhattunk egy kicsit.
A frissülõ szélben felhúztuk
a spinnakert, és az éles félszeles
menetben vágattunk egyet! 9-10 csomót
mutatott a sebességmérõ.
A Visovac-szigetig ledolgoztuk izmos kis hátrányunkat,
de már nem izgultam. Az a hátralévõ
rövid kis hátszeles befutószakasz
már nem vehette el fáradságos
munkával kiküzdött ötödik
helyemet!
Elõl Tuss
Miklós nyert, immár másodszor.
Ezt már egész jól láttuk,
aránylag közelrõl. Az utolsó
futam elõtt az összetett versenyben
Tonyó állt az élre, egy
ponttal elõzve Detre Zsoltot. Szabolcsnak
is volt még matematikai esélye
a gyõzelemre, ha a többiek hibáznak.
Ruji
