II.
Skipper Kupa
2006 április 29. - május 6.
Harmadik
nap - 3. futam - Zakantól Vodicéig
A
pálya térképe pdf fájlban
itt...
Reggel 8-10 csomós délkeleti
szélben rajtoltunk az Opat-zátonynál.
Megpróbáltam ugyanúgy bedurranntani
a rajtvonalra, luvban, legfelsõ hajóként,
mint az elsõ napon. Negyven másodperccel
a lövés elõtt be kellett
lássam, hogy nem lesz hely. Mivel a döngõ,
recsegõ mûanyag nagyon csúf
hang, jobb híjján egy gyors körbeforgásra
kényszerültünk. Ez persze nem
egy villámgyors mutatvány Bavaria
44-essel, így hát mintegy tizenöt-húsz
másodperc késéssel indultunk.
Igaz, legalább jó helyen, így
a rajt rossz volt, de nem katasztrofális.
A kijáró
felé cirkálva harmadikok voltunk.
Tonyó becsülettel megkínált
(az arcunkba, elénk-fölénkfordult),
de úgy tûnt, a közvetlen takarásából
kicsit lefuttatva még éppen kiférünk
egy-két méterrel a szikla mellett.
De rosszul állt a dirk! (hogy micsodaaa?)
Aznap nagyon lelkes társasággal,
Judit Csapatával vitorláztam (Volt
egyszer egy Matáv...). Az egyik legaktívabb
tag, Gábor ebben a pillanatban úgy
érezte, a dirk túl feszes (Ez
a kötél a kikötõben
segít tartani a bummot, bár az
emelõalba miatt még ott sincs
sok értelme.) Nem szólt, nem akart
zavarni, szépen önállóan
kinyitotta a fallstoppert. Csak nem azt. Így
hát a nagyvitorla hátsóéle
beszaladt a bumm közepéig, hajtás
helyett jó kis fékbugyrot alkotva.
A szomszédban hajózók késõbb
azt mesélték, akkor egészen
tisztán hallották a hangomat.
Hogy mi a fenéért (itt persze
egy hosszabb, összetettebb, a helyzetet
árnyaltabban lefestõ szóösszetételt
használtam) kell egy lényegtelen
kötéllel babrálni!!! Pár
perc múlva, amikor feljebb állva
friss szélben jól megindultunk,
lehiggadva azért bevallottam Gábornak,
hogy az én rajtom sokkal károsabb
volt. Viszont az is igaz, ettõl fogva
egyszerûen Dirk Nowitzkinek hívtam.
A Gustac-sziget, az elsõ kerülési
pontig bõ órát vitorláztunk.
Jórészt jobbcsapáson. A
mezõny szétszóródott,
egymástól elég nagy távolságra
húztuk a slágokat. Mivel a közelben
nem volt hajó, akin pontosan láttam
volna milyen éppen a hajóvezetésem,
ezúttal rá-rápislantottam
a mûszerekre. Megrögzött dingisként
általában nem csüngök
ez elektronikus segítségen, jó
ha a kompaszra néha ránézek.
Most azonban jó kontrolt jelentett a
VMG, vagyis a relatív térnyerés
értékének figyelgetése.
A Gustac közelében persze kiderült,
hogy nem is vagyunk messze egymástól.
A szél alatt vitorlázó
Tuss Miklós éppen jó helyen
ért a szigethez. A közelébe
érve nagyon élesen tudott vitorlázni
és rohamosan csúszott ki a mezõny
alól. A part közelében fordulva
pedig a másik csapáson is felpörgõ
szelet kapott. Valahogy úgy, ahogy azt
megszoktuk a Garda-tó sziklái
közelében. Õ ezzel megugrott
a többiektõl. Gömöry Pali
viszont, aki kicsit hátrébb vitorlázva
máshol közelítette a szigetet,
és korábban kellett fordulnia,
nem kapott ebbõl a dupla felpörgésbõl,
és lemaradt.
A második-harmadik helyen találkozva
megpróbáltam a jobbcsapáson
érkezõ Székely Tonyó
elé-alá fordulni. Egy-két
méter hiányzott a biztos szél
alatti helyzet megcsinálásához,
és kicsit le kelett futtatnom, át
ne száguldjanak felettünk. Ez egy
hajóhossznyi veszteséget jelentett,
és legközelebb már jó
biztosan elénk-fölénk fordult.
Ekkor hibáztam, megpróbáltam
aláfuttatni, ami nem sikerült, és
rövidesen jött a sziget, amiért
is fordulnunk kellett, miközben õk
még elfértek felette. Látod
Dirk, így tud a kormányos egy
kis ötlettel sokkal többet veszteni,
mint ha te kinyitnál még néhány
fallstoppert!
A következõ
spinnakeres szakasz a Plic Mijoka világítóbója
felé vezetett. Ez remek rendezõi
választás volt, mert alig látni
vízen, viszont talán egy mérföldnyire
tõle van egy nagyobb, jól látható
bója. Így akinek nincs egy navigátora,
aki jól kezeli a hajókba szerelt
Raymarine Navplottert, az eltévesztheti.
Kell az a kis izgalom!
Nehéz dolog ez a beugrunk egy ismeretlen
csapatba kapitánynak dolog. Például
valaki lelkesen odapattan és spinnakerezni
kezd. Nem megy neki, és nem is igen érti
hogyan kéne. Vagyis hiába mondja
az ember mire figyeljen, õ bólint,
és továbbra sem úgy csinálja.
Na, most én éppen tudom, hogy
ki az a hajóban, aki ezt jobban is csinálná,
de látom a lelkesen nem-spinnakerezõ
spinnakeresen, hogy most vérig sértem,
ha leváltom. A másik is nagyon
jönne, látszik az arcán,
ám mindannyian udvariasak vagyunk és
csak köntörfalazva próbálkozunk.
"Nem vagy még fáradt? Mi
lenne, ha egy kicsit cserélnél
valakivel?" Aztán persze ez is megoldódik,
és addig is mentünk, ha kicsit lassabban
is.
A bója után hosszú félszeles
menet volt a következõ pontig. Ilyenkor
persze széthúzódik a mezõny,
így már a befejezõ hátszeles
szakaszon sem változott sokat a helyzet.
Igaz, a hosszú futtatásban felfedezhettem,
hogy egész jól csusszan ilyenkor
még egy ekkora túrahajó
is.
Tuss Miklós biztosan nyert. Ráfért,
mert az elsõ két futam után
kezdett megrogyni az önbizalma. Tonyó
nem kevésbbé biztosan lett második,
én pedig nem sejtettem, hogy itt a harmadik
futam után álltam a legjobban
a versenyben.
Ruji
