II. Skipper Kupa
2006 április 29. - május 6.

Elsõ nap - 1. futam: Sukosantól Saliig

Szombaton az Adria felé tartva folyamatosan esõben autóztunk. Amikor a hosszú, közel hatkilóméteres alagúton végre átbújtunk az utolsó hegyen, már alig vártam a ragyogó kék tenger látványát. Hiába! További másfél nap várakozásra volt szükség.

Reggel ugyan nem esett már, de szürke kép fogadott. Viszont a szél jól fújt, 15-20 csomós északkeleti. Elsõ napi célpontunk a Dugi Otok part feloli oldalán lévõ kisváros Sali kikötõje volt. Mivel a szél északkeletrõl fújt, a rajtvonalat Sukosan elé, de egészen a parttal szemközti Ugljan-sziget közelébe telepítettük. A kikötõ elé bója került, így egy egészséges másfél mérföldes cirkálással kezdõdhetett a futam. Innen észak felé kellett tartani, el Zadar elott, és a Tri Sestrice szigeteknél lehetett dél felé fordulni, majd Ugljan nyugati partjai mentén vitorlázni. A célt Iz Mali sziget déli végéhez terveztük.
A futamra reggel kiadott térkép pdf fájlban itt...

Még szombat este kisorsoltuk, hogy a kormányosok melyik csapatnál kezdenek. Nekem a Sztárosok, a tavalyi gyõztesek jutottak. Örültem, hogy Koltay Gusztival, Gágival és a többiekkel mehetek, hiszen tavaly mégis csak õk nyerték ezt a versenyt! Nekem viszont ez volt az elsõ nekirugaszkodásom Bavaria 44-gyel, és ha belegondolok kerekes kormányt sem forgattam még versenyen. Versenyrendezõként sokat kormányoztam ilyen hajót, de olyankor motorozni kell.

Azért a rajt elég jól sikerült. Luvban a zsûrihajó mellett találtam egy kis helyet, és sikerült jó lendülettel beférni a többiek fölé, így az elsõ helyen kezdhettünk. Az Aquamarin jól ment a friss szélben, és könnyû volt ellépni a mellettünk rajtolóktól. Sikerült jókor, jókat fordulnunk, és szépen nõtt az elõnyünk. Jó százméterrel a többiek elõtt fordultunk, és szép nyugodtan húztuk a spinnakert.

Életemben a szellemi csúcsomon öt-hat éves koromban voltam, amikor önállóan megtanultam olvasni a bátyámtól kérdezgetve a betûket. Azóta néha még szikrázom egyet-egyet, de lényegében hanyatlom.
Ilyen lett nekem ez a Skipper Kupa is. Ezen az elsõ futamon még egy-másfél órányit élvezhettem az elsõ helyet. Szép nyugodtan hátszeleztünk északnyugatra, el Zadar elõtt az Ugljan távoli csücske felé. Ahogy gyengült a szél Székely Tonyó az Opal-lal egyre közelebb került. Sejtettem, hogy baj lesz, ha a forduló elõtti kilóméteren hátulról jön egy frissülés. Persze hogy jött! Azzal Tonyó mélységet gyûjtve rohant be a szél alatti oldalunkra, amit még a gyegébb szélben nem tudtunk követni. Õk a hátszéltengelyben maradva halzoltak. Én kivártam, és kicsit raumosabbra vettem az irányt, hogy a halzolás után élesebben vitorlázva visszakerülhessünk eléjük. Sajnos ehhez hiányzott egy-két méter. Õk fordultak elsõnek a sziget csücskénél, és hamarabb kijutva a takarásból, el is húztak.

A túloldalon a megeredõ esõben a szél tovább gyengült. Ez nekem maga volt a rémálom. A kormányon semmi erõ, a génuára rátapadtak a jelzõszálak, fogalmam sem volt, hogyan kéne jól vezetni. Túl préselek, vagy nagyon leesek? Az biztos, hogy álltunk, és én nem éreztem a hajót. Szépen utoléretek Detre Zsolték és Tuss Miklósék is. Egyik alattunk, másik felettünk “száguldott” el, én meg csak ültem, mint egy puffadt úrivezetõ. Nem szép dolog ilyet tenni egy szemüveges emberrel! Pláne esõben, amikor zuhanyzófalon át nézi a világot!
A Rivanjski Kanal végénél, a szigetek közül kiérve az addig eszelõsen pörgõ, becsíkosodott szél teljesen elállt. Ott parkoltunk egymás mellett Tuss Miklósékkal, és a mûszerek nullákat jeleztek egy jó negyedórán keresztül.
A mögöttünk lévõ két hajó persze próbálkozott. Detre Szabolcsék északra húztak, Gömöry Paliék délre. Mi álldogáltunk a lavórban, míg õk a maradék széllel lassan, de biztosan haladtak. Elõször délnyugatról jött egy kis bríz, amivel Gömöry, tõlünk leprásoktól pár száz méteres távolságot tartva, szépen megkerült minket. Mi a szélkaranténban olyan mozdulatlanul álltunk, hogy az érkezõ elsõ fuvallat elõbb hátszélig lefordította az álló hajót, mire lett annyi sebessége, hogy kormányozhatóvá váljon.
Tuss jobbra próbált menekülni a gödörbõl, mi balra. Az újabb szél onnan érkezett, és vele közeledett Detre Szabolcs is. Idõközben a rendezõség pályát rövidített, ám így is még cirkáltunk addig egy jó órányit.

A szelet elverõ esõ elállt, és a szél kellemesen visszafrissült. A már széthúzódott mezõny szépen újra összejött, igaz ketten biztos elõnnyel viaskodtak a futamgyõzelemért.
Zsolt már vezetett is, ám a befutó elõtt Tonyó visszavette az elsõ helyet. Mi megközelítettük, de komolyan nem veszélyeztettük Gömöry Paliékat. Mögöttünk Szabolcs és Miklós megküzdött az ötödikért, amit végül Detre csípett el, egy hajóhossznyival.

Este még jól megáztunk az egyébként kellemes, kedves Sali mólójánál állva, viszont az étteremben finomak voltak a halak. A szakácsnõ ugyan szerelmes lehetett, és külön megsózott sós vízben fozött mindent, de sebaj. Ide a szigetre hajóval hozzák a sört is. Hát ne kelljen már visszavinni!

Ruji