Ma délben célba értek az elsõk. Eredményünk persze még nincs, de most nem is lehet, mert mindenki a vízen van. Befutnak a hátsó sorok is, és rövidesen elindítják a hatodik, utolsó futamot.

A Bavaria 44-eseknél a Lutter-csapat számára tegnap felcsillant a remény: ha ma mindkét futamban legyõzik a Detre testvérek által vezetett Ametisztet, akkor pontazonossággal még bajnokok lehetnek.
Az újabb izgalmakról ezúttal is telefonon mesélt Detre Zsolt:

"Hát Szilváék nagyon megizzasztottak minket, csorog rólunk a víz!
Az elsõ kreuzban sikerült némi elõnyre szert tennünk. Nagyon ravasz volt a vége, mert a bójavétel után, a hátszélre fordulás elõtt kerülendõ betétbója olyan magasan volt, hogy aki szûken vette az elsõ jelet, az alá ment és még forgolódnia kellett. Ezt jól észrevettük.

Aztán a hátszél végén hibáztunk. Ott ugye két bója közül lehet választani. Mi hátszélbõl nézve a bal oldalira mentünk, mert a másiknál hatalmas tülekedés volt. Tudtuk, hogy ezzel a pálya széltaktikailag kedvezõtlenebb oldala felé nyitunk, de úgy gondoltuk, ez nem okoz nagy hátrányt.
Tévedtünk.
Ráadásul rossz volt a spi-levételünk is. A génua sott (behúzó) rossz oldalára szedtük le, és amíg ki nem kötöttük a szárakat nem tudtuk jól behúzni az orrvitorlát. Ekkor nagyon feszült volt a hangulat. (milyen elegáns megfogalmazása annak, hogy mindenki üvöltött mint a sakál... szerk.)

Szilvássyék annyira ránk jöttek, hogy egy alkalommal a kreuzban már csak alájuk tudtunk befordulni. Komolyan fennállt a veszélye, hogy átfuttatnak felettünk. Egy ideig úgy festett sikerül is nekik, ám akkor Szilva hibázott. Amikor már vonalban voltak átüvöltött a kormánytól, hogy "eljött az igazság pillanata!". Na ezt nem szabad! Azonnal megindultunk, és rövidesen felszúrtuk õket (vagyis sikerült a kedvezõ szél alatti pozíciót érvényesíteni).
A babonával nem lehet viccelni!

Utána még mindig ráfaraghattunk volna, mert érkezett Gömbi (Gömbös Lóránd) a Bavaria 46-ossal és megkínált minket, elénk fordult. Tudtuk, ha becsúszunk alájuk, akár száz métert is veszthetünk, miközben Szilváék elhúznak. Mindent pengére téptünk és préseltünk, nyomtuk a hajót szél felé, hogy ez be ne következzen. Sikerült a vonalában maradni, és ezzel az elõnyünk is kezdett megnõni. Lett vagy öt hajóhossznyi, ami már elég volt a hátszélre.

Nekünk már nem kellene elindulnunk az utolsó futamon, már nyertünk, de persze versenyzünk, hiszen azért jöttünk ide.

Más osztályokban nem tudom mi a helyzet. ORC-ben Bakos Tamásékat láttam elõl, a Vito csak második volt, de nem tudom így maradt-e."

Ruji