Rajtoltatni csak halasztás után délután valamivel egy óra elõtt lehetett. Gyenge dél-délnyugati szél lengedezett, amikor a hajók nekivágtak a távnak.

Híreket, eredményeket elektronikus úton továbbra sem sikerül kapni, így marad a bevál

t módszer: telefonbeszélgetés a MAY Club Bavaria 44-esét, az Ametisztet kormányzó Detre Szabolccsal:

"A rendezõség úgy gondolta, hogy legalább egy kis kreuz is legyen a hosszú bõszeles menet elején, ezért a rajt után elõször a Mulo sziget felé kellett cirkálni. Az tengeráramlás szokás szerint rendkívül erõs volt, ami különösen trükkössé tette ezt a szakaszt.

Különösen a szigetet közelítve kellett nagyon okosnak lenni. Jócskán túl kellett menni, mielõtt ráfordultunk volna az irányra, mert a víz sodort lefelé. Kész lutri volt, hogy mikor vállaljuk be az utolsó fordulót, mert ha a végsõ takkon a sziklák elõtt eláll a szél, akkor rásodródhatunk, és csak a motor segíthet.

Épp az utolsó slágot húztuk, persze jócskán tovább szél felé. Mellettünk egy hajó miattunk nem tudott fordulni, és mérgesen kiabáltak át, hogy "hová húzzátok már!". Na, majd rájössz, és elengedtük. Ezerrel lecsúszott a sziget alá.

A szigetig való vergõdés borzasztó volt, utána viszont egyszerre vitt a spinnaker és az áramlat. Ettõl a mezõny irdatlanul széthúzódott. Aki még cirkált, az döcögött és sodródott a ráadásul gyengülõ szélben. Aki pedig már golyózott, az rohant. Fél ötkor hallottuk a rádióban, ahogy valaki bemondta, "most vettem a szigetet. Akkor most mit csináljak?" Hát mondták neki, hogy nyugodtan motorozhatsz, mert hatkor lejár az idõlimit.

A bõszeles menetben nagyon klasszul jöttünk fel. Sorra elõztünk gyors hajókat. Szépek, nagyok és jók ezek az Olimpic Sails spinnakerek. Ilyenkor az húz, és az a kis betekerõs grósz nem jelent akkora hátrányt, mint kreuzban. Azért is tudtunk elõrekúszni, mert sokan nem érzik, nem tudják azt a finom ejtegetõs vitorlázást, amit ilyen gyenge szélben spinnakerrel mûvelni kell. Gömbivel küzdöttünk végig. Õ a Bavaria 46-osal gyengülésben volt gyorsabb, a hosszabb vízvonala miatt, frissülésben meg mi mentünk elõre. Közben sorra ettük meg az ORC-ben számoló spécibb vitorlázatú hajókat. 10-12 körül futottunk be abszolútban és nyertük az osztályt.

Szilváék a kreuzban lemaradtak, és a gyengülésben olyan nehezen tudtak a sziget fölé kreuzolni, hogy mire hátszelezni kezdtek, már szinte a láthatár alatt voltak. Mondtuk is, hû de feljöttek a Szilváék, mert már látszik a hajó teste is, nem csak a vitorlája.

Eredménylista még nincs. A Vitót óvja Bakos Tamás. A srácok frûben voltak rajtnál, és amikor visszamentek megpróbáltak Tamás és Pomucz Tamás között átvitorlázni. Nagy hiba! Felkínálták magukat a legnagyobb ellenfélnek. Persze Bakos lezárta az utat és õk csak úgy fértek el, hogy Pomucznak ki kellett térni.

De az igazi nagy hibát aztán követték el! Jóval késõbb, kreuzban csináltak egy 360 fokos fordulót, majd bejelentették rádión. Berenyó (Bereczky László fõrendezõ) visszakérdezett, hogy miért csinálták. Mire õk azt mondták, hogy szabálytalanság miatt. Akkor viszont 720 fokot, azaz két kört kellett volna pörögni, hangzott a válasz, mert háromhatvan bójaérintésért jár. Erre még mérgesen beleszóltak a rádióba, hogy "akkor befejeztük a rádióforgalmazást!"

(Na, hol hibáztak? Ez olyan bonyolult kérdés, hogy akár telefonos vetélkedõbe is elmnne, hogy jó sokan fizessék az sms-választ.)

Ruji