| Versenykiírás |
| Útvonal |
| Résztvevõk |
| Eredmények |
| Beszámolók |
| Képek |
| Emlékek - 2003 |
Az ötödik nap Hramináig Az ötödik nap regelén borús idõre ébredtünk. A barométer szépen elindult lefelé, és az idõjárás elõrejelzések is erõsödõ szeleket ígértek, esõvel. Ismét jöttek-mentek a zivatarok, hol felettünk, hol csak a látóhatáron. A reggeli kormányosértekezleten röviden kitértünk az elõzõ napi vitákra, de miután Ervin elmndta, hogy meggyõzõdött arról, hogy az ellenfél nem motorozott, a dolog lezárult. Mindenesetre igyekeztünk olyen pályát kijelölni, ahol az ellenfelek mindvégig egymás látóterében maradnak. Tavaly, amikor errefelé vitorlázott a mezõny, a szigetek között szabadon lehetett navigálni. Most mindenkinek balkéz felõl kellett elhagyni a kis Komorica-szigetet, és a Zmajanski-, majd pedig a Zirjanski Kanalon hajózni. A Tijat-sziget déli csücskénél lehetett volna befutó, de sejthetõ volt, hogy a szél elegendõ lesz a teljes táv jó levitorlázásához. Az ötödik futam útvonala (pdf fájl, 159 kB) A rajtot a Rogoznica mögött lévõ öbölbe terveztük, ám ezen a kihajózás után módosíttunk. A szél akkor nagyon csíkos volt, és nem szerettem volna, ha a futam azon dõl el, hogy a rajt után ki tud szerencsésebben átvergõdni a part okozta szélcsendes csíkokon. Könnyen elõfordulhatott volna, hogy valaki egy kis mázlival már ott behozhatatlan elõnyre tesz szert. Ezért elindultunk az útvonalunkon elõre Primosten felé. A rajtvonalat végül az ominózus Maslinovik-sziget közelébe raktuk ki. Innen egy rövid cirkálásra nyílt lehetõség a part felé, majd a bója kerülése után elõkerülhettek a spinnakerek. A szél egyre jobban frissült, bár az erejét elverte egy-egy zápor. Ez történt a rajtnál is. Körülbelül kettes szélben vághatott neki a mezõny. A verseny eddigi legjobb, legszorosabb rajtja volt ez, a hajók olyan szorosan és pontosan vitorláztak át a vonalon akár egy olimpiai kishajós mezõny.
Pompásan rajtolt a Lutter-csapat, és a Buczkó István irányította szolnoki egység is kitett magáért, így ez a két hajó fordult elsõként a bójánál. A hármasra frissülõ szélben parádésan, négy-öt másodperc alatt fenn volt és már dagadt is Ervinék spinnakere, így azonnal megugrottak. Annál is inkább, mert a szolnokiak "répát húztak" (vagyis a spinnaker egyszer megtekeredett felhúzás közben), így megküzdöttek vele, mire rendbe hozták. Ezalatt visszaestek.
Fekete Lászlóék ötven-hatvan méterrel lemaradva fordultak a harmadik helyen, és nem húztak azonnal spinnakert, hanem északabbra tartva igyekeztek magasságot gyûjteni. Rövidesen õk is felhúzták a szép új triradiál spinnakert, és nagyon jól megindultak. A szél egyre frissült, rövidesen húsz csomó fölé erõsödött, ami kedvezett luvpozíciójukban, hiszen a magasságuk lehetõvé tette , hogy amikor szükséges, megfuttassák a hajót. Kezdetben úgy tûnt, akár utól is érhetik nagy ellenfelüket. Lutterékhoz képest mintegy száz méterrel feljebb (a szél felé) gyorsabban haladtak, és mivel mindkettjük iránya a kerülendõ Komorica-sziget alá mutatott, volt rá esély, hogy Ervinék nem tudják majd érvényesíteni mélységüket, amikor már a spinnakerek nélkül a sziget felé fordulnak. Ám a szél tovább frissült, a pöffök már a harminc csomót közelítették, így egyre nehezebbé vált az éles menet a spinnakerrel. Az Ametiszten gondok is támadtak, és kénytelenek voltak "eldobnii a lészárat", vagyis kilobogtatni a golyót. A vergõdésben nagyon lelassultak, miközben a spinnakerével még mindig jól boldoguló Smaragd megcsúszott hozzájuk képest. Rövidesen mindkét hajón lehúzták a golyókat, és északabbra fordultak. Ekkor érvényesült Lutter Ervinék alsó pozíciója, miáltal élesebben és gyorsabban vitorlázhatak a fordulópont felé. A Komorica-szigetnél már biztos, többszáz méteres elõnyük volt. Ejtettek, és ismét húzták a spinnakert. A manõvert ezúttal is lenyûgözõ könnyedséggel, villámgyorsan hajtották végre. A spinnaker pillanatok alatt felért, és egyetlen robbanással, további lobbanás nélkül állt ki. Kár, hogy ezt nem filmezte senki. Jól jöttek Buckó Istvánék, egyre közelebb kerültek Fekete Lászlóékhoz. A verseny ekkor már igazán a második helyért kezdett kiélezõdni. Mi a rendezõhajóval teljes gázzal igyekeztünk, hogy megelõzzük az élen vitorlázókat. Az egyre frissülõ szélben gyorsuló hajók nyomában komolyan aggódtunk, hogy nem leszünk erre képesek (a meghibásodott rendezõi gumimotorost is húznunk kellett). A génuánkat is kibontottuk, hogy segítsen gyorsítani, ám 10 csomós sebességgel is éppen csak együtt haladtunk velük. Szerencsére rövidesen a szél változott valamelyest, illetve a pálya iránya miatt is nyugatabbra kellett fordulniuk, így hátszélben vitorlázva már lassultak egy kicsit. A Zirjanski-kanalon végre eléjük kerültünk. Siettünk a Murter délnyugati csücskéhez, hogy az ott lévõ három kis sziget (zátony) mögött rajtvonalat telepíthessünk. Onnan nem láthattuk a mezõnyt, ám az idõjárásváltozást igen. Elõször is elállt a szél. Nálunk rövidesen éppen az ellenkezõ irányból kezdett fújni, mint korábban. Csak gyengén lengedezett, és nagyon lassan terjedt délkelet felé, ahol a mezõny ekkor már kissé szétszóródva a szélcsendben álldogált. Akár újra is oszthatták volna a lapokat, bekövetkezhetett volna egy "utolsó pár elõre fuss!" figura, ám a szél határozottnak bizonyult, és szembõl terjedt a versenyzõk felé. Így az elsõk kaphatták meg elõbb, és el is húztak, elõnyüket tovább növelve. Pontosabban ezt tette a két nagy rivális Közép-Magyarországi hajó, ám nem sikerült ugyanez a szolnokiaknak. Az Észak-Alföldi csapatot a meginduló cirkálásban éppen fõ ellenfelük, az azonos régióból valók elõzték meg. Hogy hol, és miként, nem tudom, mert mi a szigettõl nem láthattuk, a parton pedig elmulasztottam ezt megkérdezni. Idõközben a Magyar Adria Yacht Club hajója jelezte, hogy kiáll. Domján László megbetegedett, és magas lázzal feküdt a kabinban, így inkább bevonták vitorláikat, és motorral hazafelé igyekeztek. Lutter Ervinék biztosan gyõztek, Fekete Lászlóék a második helyen érkeztek. Harmadikok voltak Herbert Ruppék, akikél többen váltották egymást a kormánynál, míg Buckó Istvánék csak a negyedik helyen futottak be. Hosszú szünet után vitorlázott át a célvonalon a Sajtó jókedvû csapata, majd a Dél-Alföldi egység, akik - ne feledjük - spinnaker nélkül vitorláztak, ami ezen a futamon behozhatatlan hátrányt jelentett. A Murter-szigetet megkerülve behajóztunk Hramina rendkívül védett és barátságos kikötõjébe (ahol talán az Adria legjobb zuhanyzója van). Meglepetésemre bárkivel beszéltem, arról áradozott, hogy milyen remek futam volt ez. Pedig nem csodálkoztam volna, ha a rajtnál kellemetlen esõ, vagy a szél leállása és irányának nagy váltása miatt egyesek - különösen a pórul jártak - mérgelõdtek volna. De még a szolnokiak közül is többen azt mondták, hogy élvezetes menet volt, annnak ellenére, hogy olyan rosszul sült el számukra a nagy szélforduló. Viszont õk érték el a csúcssebességet! Buckó Pista hitetlenkedve mondta, hogy (ha jól emlékszem) 11,2 csomós sebességgel is vitorláztak a mûszerük szerint, aminek a pontos kalibrálásában ezért kételkedett. Ám a navigációs mûszerekkel alaposan felszerelkezett budapestiek megnyugtatták. Õk GPS-szel is 10,9 csomót mértek, márpedig az igazán pontos mérés. Egyébként a befutónál erõs vízáramlat volt, délkeletrõl északnyugat felé, ami érdekes helyzetet okozott. A zsûrihajót lehorgonyoztuk. A szél északkeletrõl fújt, ám a Zafír az áramlat miatt nem fordult be, a tükre nézett a szél felé, miközben a horgonykötél a hajó alá futva feszült. Sõt, amikor a szél északiasodott, és kezdett oldalba kapni minket, a hajó akkor sem kezdett elfordulni. Érdekes lehetett volna, ha valamelyik navigátor messzirõl minket nézve a hajónk helyzetébõl következtetett volna a szélirányra!
Az összetett versenyben érdekes helyzet állt elõ az utolsó futamra, ahol minden eldõlhetett. Lutter Ervinék három elsõ és két második hellyel vezettek, míg Fekete Lászlóéknak két elsõ és három második helyük volt. Ám ha az utolsó futamon fordul a kocka, teljes pontazonosság, és az azonos helyezések miatt abszolút holtverseny alakul ki. Ez mégis Fekete Lászlóéknak kedvez, mert ilyen esetben a Nemzetközi Vitorlás Szövetség versenyszabályai szerint (amely a versenykiírásban meghirdetve a Köztársaság Kupán is az érvényes szabály) az utolsó futamon elõrébb végzettet illeti az összetett verseny elsõ díja. Ez azt is jelentette, hogy számukra csak az elsõ hely hozhatott gyõzelmet. Viszont bárki más nyeri az utolsó futamot, az Lutter Ervinék diadalát jelenti. Izgalmas utolsó napunk ígérkezett hát!
|
