| Versenykiírás |
| Útvonal |
| Résztvevõk |
| Eredmények |
| Beszámolók |
| Képek |
| Emlékek - 2003 |
Bevezetés Hét régió - hét hajó A Köztársaság Kupa fejlõdése megelõzte az országét. A hét hajó megvolt, de hol a hét régió? Tagjai lettünk az Európai Uniónak. Magyarországon a megyerendszert állítólag a régióknak kellene felváltani. Hallott róluk valaki valamit mostanában? (Pedig úgy hírlik több uniós pénzforráshoz is csak a régiók juthatnának hozzá.) Amikor 2003-ban a verseny kezdetekor a Köztársaság Kupa ötlete felmerült, annak egyik szándéka volt az alakuló regionális rendszer népszerûsítése. A gondolat jónak tûnt, ám a valóságban nem hogy hivatalos támogatást nem kaptunk a régiókat képviselõ csapatok szervezéséhez, de érezhetõ ellenállásba ütköztek a próbálkozások. Azóta egy újabb év telt el... Idén hét hajó versenyzett, megvolt hát a tervezett létszám, akár a hét régiót is képviselhették volna. Szép lett volna, de nem ez történt, hiszen volt ahonnan egyáltalán nem jöttek, és akadt, ahonnan két csapat is jelentkezett. 2003-ban a Budapestrõl érkezett és így Közép-Magyarországot képviselõ vitorlázók gyõztek a szolnokiak, azaz Észak-Alföld elõtt. Az bizonyos, hogy õk tavaly jól érezték magukat, és jót versenyeztek. Ha nem így lett volna, most nem jöttek volna két csapattal. Lutter Ervin skipper ismét irányította a védõ budapestiek hajóját, és a csapattagok között viszontláthattuk Beregi Oszkárt, Szerafin Zoltánt, Baráz Miklóst, Gubicza Lászlót és Gábort, valamint Tóth Józsefet is. Tapasztalt versenyzõvel, a Mahart színeiben rengeteget solingozott Horváth Tamással egészültek ki. Nagyon komolyan készültek a kupa megvédésre. Áprilisban a társaság egy része végigvitorlázta a tervezett útvonalat, majd szinte teljes csapattal részt vettek egy versenyen is, ahol már a Magyar Adria Yacht Club Bavaria 44-eseihez újonnan elkészült spinnakerekkel is megismerkedhettek. A Köztársaság Kupa futamain a manõverekben aztán meg is csodálhattuk összeszokottságukat, az egyébként csak profi versenycsapatoktól elvárható magas színvonalú vitorla- és hajókezelésüket. Úgy volt, hogy eljön velük kormányosnak a sokszoros magyar bajnok és olimpikon Szilvássy Attila is, ám õ végül otthon maradt kéthetes gyereke közelében (rohan az idõ, Szilva is már ilyen komoly ember lett! Jövõre azért gyere el!). Idén a Smaragd fedélzetén vitorláztak, a tavaly megszokott szponzoruk a LUX támogatásával. Én, mint versenyrendezõ is hálás vagyok a Luxnak, mert a hajó oldalára ragasztott nagy, kerek, piros emblémájuk mérföldekrõl felismerhetõvé teszi a hajójukat. Új csapatot alkotott a tavaly kupagyõztes hajó legénységének két tagja: Fekete László és Selmeczy Zoltán. Õk a Balatonon is együtt versenyeznek, és a hazai vizekrõl, különösen az Ötvenes cirkálók fedélzetérõl ismert barátokkal kiegészülve érkeztek az Ametiszt fedélzetére. Választásuk tökéletesnek bizonyult. Õk ugyan nem edzettek együtt, ám a hasonló méretû vitorlákhoz szokott versenyzõk gyorsan feltalálták magukat, és szintén képesek voltak a fedélzeti feladatok gördülékeny végrehajtására. Hiszen a Bavaria 44-es spinnakere akkora, mint egy Ötvenesé, ráadásul ezen a hajón keresztben is méretes a hely. Így hát nekik sem kellett sok idõ ahhoz, hogy a spinnaker fent legyen és húzzon. Több támogató céget is találtak, így az õ hajójuk szintén nagy távolságból is jól megkülönböztethetõvé vált a korláton viselt Axelero, Garmin és Allianz Hungária molinóknak köszönhetõen. Ezért csak bíztatni tudok mindenkit: szerezzetek szponzort, mert attól minden más lesz! 2003-ban második lett a Mátyus Ernõ vezette és Lajos József kormányozta szolnoki hajó. Idén õk nem jöttek el a versenyre, ám a tavalyi csapattagok jó része - két hajó fedélzetén - ismét velünk volt. Balog János már a tavalyi ezüstérmes hajó tagjaként sem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy szertett tavát és a Tisza-tó Vitorlás Klubot népszerûsítse. A második Köztársaság Kupára aztán már egy komplett csapatot szervezett klubtársai körében. Ráadásul nemzetközivé tették a versenyünket, hiszen velük a fedélzetre lépett két osztrák vitorlázó, Herbert Rupp és Oswald Thurnhofer is. Egyébként mindketten Magyarországon élnek, a Tisza-tavon vitorláznak és tökéletesen beszélnek magyarul. A Tisza-taviak olyannyira aktív vitorlázók, hogy nem is nyolcan, de kilencen versenyeztek a tavaly már bevált Jáspis fedélzetén, nem kis zavarba hozva a napi díjkiosztókon a rendezõséget, hiszen mi hajónként csak nyolc éremmel készültünk a futamokra. A tavalyi szép élmények után visszatért barátaival Bíró Antal is Szolnok és Észak-Alföld képviseletében. Õk - lévén kevésbbé tapasztalt vitorlázók - a balatoni versenyek állandó aktív résztvevõjét, Buczkó Istvánt kérték fel skippernek. Buci a vizen aztán rendesen használta hangszálait, hogy összerendezze a csapatot, ami napról-napra jobban sikerült is, ám közben õ is tanult ezt-azt a társaitól. De nem szeretnék elõreszaladni a történetükkel... "Absolute beginners" - volt olvasható a Dr. Futaky Géza által vezetett Dél-Alföldrõl érkezett csapat egyenpólóján, és büszkén viselték ezt a feliratot. Teljes kezdõként - természetesen csak versenyzésben és nem hajózásban - óvatosan indítottak, és nem kérték a hajóhoz a spinnakert, mint túlzottan vadidegen elemet. Ezt rövidesen megbánták, hiszen a többnyire enyhe szelekben nyugodtan próbálgathatták volna. Mindenesetre a golyó hiánya nem vette el jó hangulatukat, és végül mindenféle sikerélményekkel gazdagodtak õk is. A leghosszabb futamon még egy érmet is elcsíptek az ámuló ellenfelek elõl. Persze végül kiderült, hogy a fedélzeten egy igazi Gandalf kaliberû mágus is megbújt, de errõl is majd a maga idejében... A 2003-as elsõ Köztársaság Kupán a kevés jelentkezõ miatt kértük fel a sajtó képviselõit, ugyan versenyeznének õk is. A dolog olyan jól sült el, hogy ezúttal már hallani sem akartak arról, hogy egy szimpla kísérõhajó fedélzetérõl kövessék az eseményeket. Olyan más belülrõl, igaz? És mennyivel tartalmasabb és élvezetesebb! Mindez jól látszott rajtuk. Õk voltak a legfelhõtlenebbül szórakozó csapat. A tavalyi fair play díjas Hefkó János által vezetve érkeztek a célba a deckken táncolva, vagy fáradtan, csendes mélabúval, de mindíg elégedetten a sorsukkal. A verseny befejezése óta már láthattunk néhányat elkészített anyagaikból. Teljes értékû részvételük nélkül egyik sem lehetett volna olyan hozzáértõ és szeretetteli, mint amilyenek lettek. Végezetül pedig, hogy heten legyünk, mint a gonoszok (vagy a régiók, amik nincsenek?) rajthoz állt a Magyar Adria Yacht Club hajója, mondjuk a maradék régiók összevont képviseletében. A még sohasem versenyzett cégtulajdonosok, Biró Gábor és Szél Ágnes, Robitschkó Jánossal, valamint kikötõmesterünkkel Domján Lászlóval és feleségével Erikával kiegészülve kergették a mezõnyt. Hát, nem árulok el nagy titkot: többnyire hátulról. Tényleg vegyük úgy, hogy õk képviselték a távol maradt régiókat! Esetleg a képviseltek nem elégedettek az elért eredménnyel? Hát tessék eljönni, és jobban csinálni! Ruják István
|