A hatodik nap

A döntõ futam

Reggelre bedurvult a bóra, és fogva tartott minket Hramina kikötõjében. A mólónál, védett helyen állva is rendszeresen harminc csomó fölé kúsztak a szélsebesség-mérõ értékei. Ráadásul utolsó futamnak egy olimpiai rendszerû háromszög pályát terveztünk, vagy ide a Murter-sziget és a part közé esõ területre, ahol ideális helyünk lett volna, vagy Sukosan elé, ha reggel még nincs megfelelõ szél. Nos, a szél nem túl kevés, de túl sok volt. Senki sem morgott, amikor halasztottunk, és inkább a várakozást választottuk.

Nem kellett állandóann újabb kormányosértekezleteket összehívnunk, mert a hajók szinte egymás mellett álltak, így mindenkit könnyû volt értesíteni, amikor a várakozást tovább nyújtottuk. Egy olyan versenyen, ahol a csapatok a saját hajóikkal indulnak, talán rajtolhattunk volna, aztán mindenki eldönti, akar-e kockáztatni a részvétellel. Ám egy charterversenyen se a Magyar Adria Yacht Club hajóit feleslegesen kockáztatni, se a kiélezett verseny miatt a csapatokat belehajszolni a könnyen anyagi kárral járó menetbe, nem akartam. A hajók biztosítása ugyan fedezi a károkat, ám a versenyzõk akkor is elvesztik a biztosítási önrészt, vagy kisebb kár esetén annak egy részét. Ráadásul ebben az idõben feltehetõen csak a két elsõségre esélyes csapat vállalta volna a rajtot.

Denis is egyetértett a halasztással, de bíztatott azzal, hogy ha gyengül a szél érdemes elindulnunk, mert Sukosan elõtt általában gyengébb a bóra, mint itt Hraminában.

Tizenegy óra felé a szél gyengülni kezdett, dél felé közeledve átlagosan csaknem tíz csomót vesztett erejébõl, ezért útnak indultunk. Az orral szélirány felé álló hajóinknak okosan, megfelelõ sorrendben kellett indulniuk. Elõbb Fekete Lászlóék, majd Herbert Ruppék távoztak, tanítani valóan biztonságos módon. Kötelekkel segítve húzták elõrébb és szél felé hajóikat, hogy minimálisra csökkentsék a szél alatti hajókra csúszás kockázatát.

Sukosan felé motoroztunk, készen arra, hogy ha kedvezõvé válnak a körülmények, valahol út közben telepítjük a pályát. Biograd felé közeledve a szél olyan markánsan gyengült, hogy rövidesen azon kezdhettem aggódni, marad-e elegendõ a versenyzéshez. Túl kellett jutnunk a Biograd elõtti szigeteken, ahhoz, hogy megfelelõ méretû pályára legyen helyünk. Nem várhattunk vele, amíg a Sukosan elõtti vizekre érünk, mert a szél egyre halványabb lett.

Az olimpia pálya rajza (pdf fájl, 38 kB)

A versenybõl elõzõ nap kiállt Biró Gáborék is eljöttek elénk Sukosanból, így hajójukkal õk horgonyoztak le a raumbójának, míg a másik két pályajelet mi raktuk ki. A szél egyesre gyengült, ezért alig több, mint egy tengeri mérföldes, körülbelül két kilométeres cirkálószakoszt jelöltünk ki az izgalmasnak ígérkezõ kora délutáni utolsó futamra.

Amint az várható volt, Ervinék igyekeztek már a rajt elõtt mindent megtenni azért, hogy kezükben tartsák a helyzetet. Akár egy klasszikus párosversenyen folyamatosan ellenfelük és a rajtvonal között helyezkedtek. Mivel csak abban az esetben volt veszélyben az elsõ helyük, ha Fekete Lászlóék futamot nyernek, két lehetõségük volt: úgy vitorlázni, hogy mindenképp ellenfelük elõtt legyenek, vagy megakadályozni azt, hogy futamot nyerjenek. Mindkét változat megvalósítására alkalmasan helyezkedtek a rajt elõtti percekben.

Fekete Lászlóéknak ennek megfelelõen létfontosságú volt, hogy ellenfelük õrzésébõl kiszabadulva, náluk jobban rajtoljanak, és szabadon hajthassanak a futamgyõzelemért. Az õ fõ esélyük az volt, ha sikerül a rajtnál a többi, vagy legalább egy harmadik hajó helyezkedését kihasználva egy szituációt idõben a maguk javára fordítaniuk.

Szerencséjük volt, adódott egy helyzet, amit kihasználhattak.

A döntõ rajtszituáció ábrákkal (pdf fájl, 45 kB)

A gyenge szélben a rajthajó szél felõli oldalán lobogtatva csorgott, szinte állt a két ellenfél. Elõl Ervinék (az 1-es rajtszámú hajóval), két hajóhosszal hátrébb Laciék (15), Az utolsó percben Futaky Gézáék (22-es rajtsz.) közelítettek feléjük, szintén jobbcsapáson. A többi hajó is jól, idõben érkezett a rajtvonalhoz, ám õk nem befolyásolták a párharcot.

Fekete Laciék jól vették észre a lehetõséget. Amikor Gézáék már tisztán elõttük, és Ervinék alatt jártak, határozottan megindították a hajójukat, és beejtettek az elõttük haladó szél alatti oldalára.

Ervinék azonnal reagáltak, ám dolgukat megnehezítette a rajthajó közelsége (egyszerre kellett megindulniuk és szél alá esniük), sõt még annak a veszélye is fennállt, hogy nem férnek be a rajthajó és Futakyék közé. Utóbbiak, ha keményebbek, még talán ki is szoríthatták volna õket.

Az is sokat számított ebben a helyzetben - és ez is Laciék szerencséje volt -, hogy éppen a versenyzésben, a bonyolult rajthelyzetekben legjáratlanabb csapat keveredett kettejük közé.

Mintegy tíz másodperccel a rajtlövés elõtt értek a rajthajó tükréhez. Legalul Laciék, még kissé hátrébb, de a három hajó közül a legjobban felgyorsulva, Gézáék kettejük közé szorulva kissé riadtan és lassulva, szél felõl pedig Ervinék. Futakyékra természetesen mindkét hajóról hevesen kiabáltak, mert mindkettejüknek érdeke volt, hogy ne változtasson az irányán. Laciéknak, hogy kibújjanak alóluk, Ervinéknek oedig azért, nehogy korai rajtra kényszerüljenek.

Fekete Laci legénységének minden tagja kiabált, többek között azt is, hogy "bekbord!!!", amit Gézáéknál jó eséllyel senki sem értett, de riasztó lehetett. Valójában ez a németbõl a balatoni vitorlásnyelvbe alakulva azt jelenti, hogy jobbcsapás, aminek az égvilágon semmi értelme nem volt, hiszen mindenki jobbcsapáson vitorlázott. Mindenestre a nagy zajjal elérték, hogy a két õrülten hajtó csapat közé keveredett Dél-Alföldiek valóban nem is tettek semmit, így mire megszólalt a rajtot jelzõ duda, mindketten megkerülték.

Ám Fekete Laciéknak sikerült a vonalra érve biztos szél alatti pozíciót kialakítaniuk, azaz kicsit lejebb, de elõrébb voltak Lutter Ervinéknél. Ebbõl a helyzetbõl a szél alatti hajó szinte védhetetlenül jobb sebességgel kicsúszik és elõnyre tesz szert. Ez történ ezúttal is. A verseny, mint késõbb kiderült, ezen a rajtszituáción dõlt el.

Egymás kergetése már a rajt elõtt	Közel a rajthajóhoz Ervinék, mögöttük ejt és indít az ellenfél	A Lutter-csapat befért Futakyék fölé, mögöttük, alul jó tempóban jönnek Feketéék (csak a hajóorr látszik a képen).
Futakyékat alulról, felülrõl kikerülik a vetélkedõ felek. Legfölül a szolnokiak érkeznek a vonalra.	A Fekete csapat a biztos szél alatti helyzetben...	...fokozatosan kicsúszik Lutterék elé.

 

Amikor Ervinék balcsapásra fordultak, ellenfelüknek már bõ hajóhossznyi elõnye volt, és õk is azonnal fordulva igyekeztek szoros fogással kihasználni helyzetüket. A két ellenfél hosszan jobbra húzott. Mivel a szél a pálya bal oldalán volt frissebb, Lutter Ervinék igyekeztek jobbra csalogatni ellenfelüket, hogy ezalatt valaki balra igazítva elõnyre tehessen szert. Hiszen ha Feketéék nem nyernek futamot, nekik az is elég az összetett elsõ helyezés megtartásához.

Igen ám, de balra csak Futaky Gézáék tartotak, akik nagy hátrányba kerültek a rajtnál, illetve a cirkálószakasz felénél a Tisza-taviak húztak át arra. Utóbbiak fel is jöttek a két budapesti hajóra, kis szerencsével vezethettek volna. Végül azonban, közel a két élen vitorlázóhoz, de csak harmadikként érkeztek a bójához.

Feketéék elsõnek fordultak, és spinnakerük szinte azonnal fenn volt. Hasonlóan szépen kezelték a vitorlát Lutterék is, ám két-három hajóhosszal hátrébb. Mindenesetre mindkét hajó azonnal meglépett a harmadiktól, akik kevésbé összeszokottak, és több idejükbe telt a golyó felhúzása.

Az elsõ bójavétel	Feketéék elõnye nõtt a raumszakaszon	Az elsõ három a második raumban

Ettõl kezdve Lutter Ervinéknek nagyon kevés esélyük maradt arra, hogy utolérjék ellenfelüket, és megakadályozzák a futamgyõzelemben. Raumban Feketéék elõnye megduplázódott, majd a cirkálószakaszon is távolodtak az elõlrõl frissülõ szélben. Az utolsó esélyt az jelentette, ha a hátszélszakaszon gyengül a szél, és esetleg egy érkezõ, lassan terjedõ frissüléssel utolérik a vezetõ hajót. Ám Fekete Lászlóék szerencséjére éppen egy frissülésben kezdték a hátszelezést, így ez a halvány esély is elveszett Ervinék számára. A szél kitartott, valamelyest talán erõsödött is az utolsó cirkálószakaszra, így az Ametiszttel versenyzõknek más dolguk nem akadt, mint az ellenfél és a célvonal között maradva cirkálni, és felkészülni az ünneplésre.

A hátszélszakaszra már...	...behozhatatlan különbség alakult ki.	Az Ametiszt a cél elõtt

Így hát a második Köztársaság Kupa eseménydús futamait egy ilyen izgalmas és látványos vetélkedés zárta. Méltó befejezés volt, igazi, színtiszta versenyvitorlázás. Ráadásul ennél szorosabb végeredmény (teljes pont- és helyezésazonosság, amikor az utolsó futam sorrendje dönt) nem létezik.

A kupát a védõtõl elhódította a kihívó, ám az továbbra is a Közép-Magyarországi régióban maradt. Jó verseny volt, és reméljük jövõre, 2005 májusában még izgalmasabb lesz, még több jó csapat részvételével. Talán addigra már minden régióból érkeznek kihívók.

Érdemes már most elkezdeniük a csapat szervezését és a felkészülést, mert immár másodszor bizonyosodott be, hogy Köztársaság Kupát csak magas színvonalú vitorlásteljesítménnyel lehet nyerni.

Köszönjük a résztvevõk produkcióját, a szép versenyeket, a jó játékot.

Ruják István

 

A díjkiosztó

Info: e-mail: charter@may-club.hu, telefonon: (1) 2693-584