| Versenykiírás |
| Útvonal |
| Résztvevõk |
| Eredmények |
| Beszámolók |
| Képek |
| Emlékek - 2003 |
A harmadik nap Piskeráig Napsütés, nyár, kék ég és még kékebb, el se hiszem kék Adria, no meg lágy szellõ. Kicsit túl lágy. Azért ebben is lehet egy jó futamot csinálni! Ezen a napon Zut és Piskera között kellett hajóznunk. Úgy gondoltam unalmas lenne szinte a tegnapi útvonalon visszavitorlázni a Dugi Otok szárazföld felõli oldalán. Sokkal szebb kívül, a nyílt Adrián, vagy még visszabújva a Kornáti külsõ szigetsorán hajózni. Ezért a harmadik futam elõtt Zutról motorozással kezdtük a napot, hogy a szûk átjárón át eljussunk a Telascica elé, a Katina-öbölbe. A harmadik futam útvonala (pdf fájl, 173 kB)
A Katina-öbölben sem tombolt a szél, de legalább jó irányból érkezett az a kis fuvallat. Legalább is tehettünk egy normális rajtvonalat a szélirányra merõlegesen, és nem kellett kerülendõ cirkkálóbóját telepítenünk. A rajt idejére - ha lehet - még gyengült a szél. Ennek fõ kárvallottja a budapesti Lux csapata lett. Lutter Ervinék nyolc-tíz perccel az indulás elõtt messze a vonal alá kerültek, és az éppen szinte teljesen leálló szélben furcsa módon kísérletet sem tettek arra, hogy közelebb kerüljenek. Ervint állítólag a navigátor hívta a navigációs asztalhoz valaminek a megbeszélésére, és a fedélzeten maradtak ezúttal nem voltak a helyzet magaslatán. Akadt persze megbeszélnivaló, hiszen a rajt után az útvonal szabadon választható volt. a versenyzõk tarthattak a szigeteken kívülre is, ahol ugyan hosszabb útvonal várt rájuk, ám várhatóan tisztább, frissebb szél, vagy mehettek a Dugi Otok sziget partjai mentén, a külsõ Kornáti-szigetsor takarásában, ahol esetleg szélkihagyásoktól lehetett tartani. A rajt elõtt akadt még egy affér. A Buckó István vezette Észak-Alföldi hajó, és a Sajtó-egység Hefkó Janó irányításával balcsapáson csorgott a rajtvonalon két-három perccel a rajtjelzés elõtt, miközben Biró Gáborék jobbcsapáson - útjogosan - közeledtek az ellenkezõ irányból. A két csaknem párhuzamosan haladó késõn észlelte a szembe vitorlázót, és mivel szorosan egymás mellett voltak nem tudtak hatékonyan kitérni. Szerencsére nagyon gyenge szélben vánszorogtak mindhárman, sõt az útjogos, ám tapasztalatlan hajó megzavarodva megállt, és csendesen várta, amíg a szabálytalankodók szétváltak elõtte. Különösen a szolnokiak kiabáltak felháborodottan, a Sajtó-csapatra mérgesen, holott nekik, lévén balcsapáson, ugyancsak jó elõre fel kellett volna mérniük, hogy útjogossal találkozhatnak. Magyarul az egyetlen szabályos megoldás akkor már csak az azonnali elsüllyedés lett volna számukra. Ütközés és óvás nem történt, a MAY Club csapata kissé riadtan megállt, és ez természetesen jól tönkretette a rajtjukat, mivel a gyenge szélben nagyon nehezen lehetett újra megindítani a hajót. Mivel Ervinék a rajtjelzéskor húsz-harminc méterrel a vonal alatt álltak, három másik hajó pedig még éppen csak kibogozta magát a mindannyiukat megfékezõ találkozásból, Fekete Lászlóék sokat profitálhattak. Õk sem elsõként rajtoltak, de aztán a Katina-öböl kijárata felé vezetõ éles menetben érvényesítették sebességfölényüket, és rövidesen az élre álltak. A rajtnál idegessé lett szolnokiakat még egy baj érte az elsõ percekben: egy zátonyon keményen megakadtak egy pillanatra. A kupavédõk pedig olyan nehezen tudtak elszabadulni a rajtvonal alatti szélcsendes "lavórból", hogy több, mint kilenc perc (!) hátránnyal eredtek a többiek nyomába. Viszont amint elérték az elsõ szélcsíkot gyorsvonati sebességet felvéve húztak át a mezõnyön, az idõközben élre állt ellenfelük nyomában. Egyedül Hefkó János a Sajtó skippere választotta azonnal a szigetek közötti utat, míg a többiek a nyilt víz felé tartottak, ahol frissebb szél látszott. Azt elérve hamarosan elõkerültek a spinnakerek is. Még mielõtt a nyílt vízre értek volna, az elsõ sziget után a Dél-Alföldiek, vagyis a Futaky-csapat is visszaejtett a part felé, és besoroltak a Sajtó mõgé.
A szigeteken kívül, a nyílt vizen haladók spinnakert húztak, míg a belül maradt két hajó anélkül vitorlázott. Ennek ellenére az út második felében egyre javultak az esélyeik, mert valamiért a szigetek mögött jobban frissült a szél, ráadásul rövidebb távot kellett ott megtenniük, hiszen a befutót a Dugi Otok partja közelébe a kis Gustac sziget mellé telepítettük. A külsõ csoportot biztosan vezette az Ametiszt (Fekete Lászlóék), ám elõnyük csökkent, különösen nagy ellenfelükhöz, a Smaragddal vitorlázó kupavédõkhöz képest, akik addigra már a másodikok voltak. Utóbbiak kezében volt a döntés, hogy melyik sziget mellett ejtenek hátszélbe és indulnak a célvonal mellé, mert a vezetõ hajó az õ mozgásukat figyelve igyekezett megõrizni elõnyét.
Amikor a célvonalról megláttuk a felbukkanó hajókat a Sajtó csapatnak még a gyõzelemre is lett volna esélye, ha spinnakereztek volna. Pláne, ha már korábban is használták volna a raumos-félszeles menetben is jól használható Olimpic Sails golyót. Persze õk azért elsõsorban nem éles versenyzõk, mint a mezõny elején a gyõzelemre és a dobogós helyekre hajtók. Így ez utóbbiek, a nyílt víz felõl spinnakerrel érkezõk futottak be elõbb. Gyõzött a Fekete László vezette csapat Lutter Ervinék elõtt, akik nagyon bánhatták borzasztó rajtjukat. Harmadikként, csak kis különbséggel az elsõ kettõ mögött a Tisza-taviak futottak be, míg a nagyedik a Sajtó lett, akik a siker felletti örömükben persze a kabin tetjén táncolva érkeztek.
Egyetlen szomorkás csapat akadt csak, a szolnokiaké, akiknek a rajt sem sikerült, zátonyt is fogtak, ráadásul õket megelõzte a két, szigetek között vitorlázó hajó. A befutó után nem is jöttek velünk Piskera szép kis kikötõjébe, inkább Opat felé tartottak, ahol aztán egy barátságos kiskocsmában igyekeztek felvidulni. Este már aggódtunk is értük, hiszen a díjkiosztóra sem érkeztek meg. Sõt nem válaszoltak telefon-, és rádióhívásainkra sem. Hiaba próbáltuk az interneten megkeresni õket a versenyre a Cason Mérnöki Rt. által a hajókra szerelt GPS-es online nyomkövetõvel is, mert Piskera "telefongödörben" van, és nagyon nehéz onnan GPRS kapcsolatot teremteni. Végül telefonon értük el Érden Dóczy Csabát a Cason mérnökét, aki saját számítógépén "látta" az elveszett bárányokat, és pontos kordinátákat adott. Domján László és Denis a kis motorossal a keresésükre indultak. Idõközben Buczkó Istvánék persze már úton voltak, és nem a megadott pozíción álltak, mégis rövidesen összetalálkoztak velük. Sötétedés után, de rendben megérkeztek Piskerára.
|
