Fotók: Posztós János 30-200 0281, posztos@cegnet.hu
A szervezők a Magyar Adria Yacht Club és az E·N·A·M·I·K·É voltak.
Az először megrendezett Köztársaság Kupán a tervezett hét hajó
helyett csak öt indult, ám egy hagyományteremtő verseny esetében gyakran előfordul,
hogy az első évben még nem teljes a részvétel. Rövid idő állt rendelkezésre
a szervezéshez, a csapatok verbuválásához, hiszen az ötlet csak februárban született,
ráadásul akadt az utolsó pillanatban családi okokból visszalépő benevezett résztvevő
is. Ezért a helyszínen a sajtó képviselői is csapatokat alkottak, és nagyon
élvezték, hogy ezúttal aktív részesei a versenynek és átélhetik a versenyzés
hangulatát.
A Magyar Adria Yacht Club teljesítette, amit vállalt: a versenyhez biztosította az egyforma, jól felszerelt Bavaria 44 típusú hajókat, teljes ellátást nyújtott a résztvevőknek, minden futam után az esti vacsora előtt a győztesek és helyezettek kupákat, érmeket kaptak. Az összetett győztes pedig a vándordíjat is átvehette péntek este. A pontos lebonyolítást két rendezőhajó és egy gyors kis motoros segítette.
A résztvevők a Sukosan-Telascica-Vodice-Trogir-Hvar-Rogoznica-Sukosan útvonalon hajózva hat nap alatt öt futamot vitorláztak, melyből négy túra-, egy pedig olimpiai pályán futott verseny volt. Utóbbi lett a legizgalmasabb, legélvezetesebb a Vodice előtti vízen, 8-12 csomós szélben, szoros párharcokkal.
Részletes beszámoló a versenynapok eseményeiről (további fotókkal)
Változatosan alakult az időjárás, az Adria sokféle arcát megmutatta. Az első két nap aránylag gyengébb szele után a harmadik napi pályaversenyen már friss hármas-négyes fújt, majd megérkezett a tramontana, és végül a bóra is, így a harminc csomós szél és a nagy, kétirányú hullámzás “örömeit” is átélhették a résztvevők.
Végig egyértelmű volt a Lutter Ervin által vezényelt, a Közép-Magyarországi régiót képviselő budapesti csapat fölénye. Ők voltak a legfelkészültebbek, akár a vitorlázótudásukat, akár a technikai hátterüket tekintve.
Csak a jórészt Szolnokról érkezett Észak-Alföldiek tudták felvenni velük a lépést. Többször vezettek, de előnyüket csak az utolsó futamban sikerült a célig megtartaniuk. Rokonszenves lelkesedésük kellemes színfoltot jelentett, és teljesítményük igazolta, hogy a vitorlázás alapjai a Tiszatavon is elsajátíthatók.
Nagyon ötletesen vitorlázott a harmadik helyen a 19 éves Pulsfort Richárd által kormányzott Sajtó 1 hajó, akik az utolsó futam előtt még holtversenyben voltak az alföldiekkel.
Jókat vetélkedtek a mezőny második felében vitorlázók is. Az negyedik-ötödik helyezett között holtverseny alakult ki. A vitorlásversenyzés szabályainak megfelelően a Közép-Dunántúl, vagy más néven Balaton régió javára több negyedik helyük döntött.
A verseny fair play díját pedig Hefkó János, a Sajtó 1 kapitánya kapta, hiszen neki mindig annak figyelembe vételével kellett taktikáznia, hogy a legénységét alkotó fotósok, filmesek elsősorban jó képeket készíthessenek, és csak ezután hajthatták végre a szükséges manővereket. Ráadásul a hajójáról lelkes, immár a vitorlázásért, a versenyzésért rajongó emberek távoztak a verseny végén.
******