Negyedik nap

Reggel indulás előtt még feltöltöttük a víztartályokat, mert tudtuk, hogy a következő kikötőben erre nem lesz mód. A művelet kissé lassan zajlott, mert a víz elég kis nyomással csordogált. Aztán még a friss péksütemények érkezését is megvártuk. Ráértünk, mert aznap nem mentünk messzire, és a vitorlásfutam sem ígérkezett hosszúnak. No, meg a Jáspist is illett megvárnunk. A hajóról egy utasnak haza kellett utaznia, ezért reggel a pasmani hídhoz hajóztak, ahol a Magyar Adria Yacht Club motorosával várta őt Marin, hogy a partra vigye.

Ideális időnk lett a vitorlás versenyzéshez: ragyogó napsütés, kellemes kettes-hármas széllel. A feladat a Lavdara-sziget megkerülése volt. A rajt és a célvonal a sziget északkeleti felén, középtájt volt. A szél a hosszúkás szigettel párhuzamosan fújt, tehát ezúttal hátszélben kellett rajtolnia a mezőnynek. A versenyzés már a kezdőbbeknek is egyre jobban megy: ma már szinte mindenki egyszerre, a rajtlövéskor keresztezte a vonalat. A legjobban a Gál István vezette hajó indult, ám a sziget szél alatti végéhez kis különbséggel érkeztek a hajók. Nyilvánvaló volt, hogy a most következő cirkálószakasz dönti el a sorrendet.

A harmadik futam térképe.

Rajtlövéskor	Legjobban a Gál István vezette Azurit indult	A mezőny a sziget szél alatti végénél

Körülbelül negyven perc múlva bukkant fel a vezető hajó a sziget felső csücskénél: a Bogdán Mihály által irányított Aquamarin. De szorosan a nyomukban kezdte a cél felé hátszelezést a Zafír Lóránth Tibor, és az Arabeszk Pirnát Antal vezényletével. Izgalmas, szoros menet után végül ebben a sorrendben is futottak be, de a többiekre se kellett sokat várni. Ezúttal már az Ametiszt is szabályosan teljesítette a távot. Ugyan a rajt előttt rádión jelezték, hogy nem kívánnak versenyezni, ám szabályosan rajtoltak, és végigvitorlázták a kört.

A sziget mögül felbukkan az Aquamarin...	...majd a még cirkáló többi hajó is	Ismét raumolni, hátszelezni kellett a cél felé
Az Aquamarin második futamgyőzelme	Mögöttük sűrűsödik a mezőny	Második a Zafír, harmadik az Arabeszk
Az Arabeszk a célvonalon	Az Azurit lett a negyedik	Az Obszidián az ötödik

Délre meg is érkeztünk aznapi célunkhoz, Telascicára, a Mir-öbölbe. Ide is kacskaringós, szűk hajózóút vezet, vadregényes tájon. Az öbölbe érve várakoznunk kellett kicsit, hogy a part mellől távozzanak a kirándulóhajók, és elfoglalhassuk a helyeinket. Közben néhányan bójára álltak, és inkább ott is maradtak. Az egyik kikötőhelyre a parttal párhuzamosan rendezőhajónkat, az Opált kötöttük, míg a másiknál öt hajónk állt egymás mellé.

Behajózás a Mir-öbölbe	Egymáshoz kötve a mólónál a hajók	És Karcsiék elkezdtek lebegni...

És kezdődhetett a vízilabda-bajnokság! Két gumicsónakot kikötöttünk és lehorgonyoztunk, ezek lettek a kapuk. Négyes csapatok mérték össze vízilabda-tudásukat, Először kétszer tíz perces meccseket játszottunk, majd közkívánatra a játékosok vitál kapacitásához jobban illeszkedő kétszer öt perces menetekre váltottunk. Hét csapat vetélkedett, bár egyikük az első meccsen elszenvedett 6-0-ás vereség után feladta. A többiek azonban véres komolysággal végigküzdöttek minden mérkőzést. Mi győztünk, vagyis az Opál csapata. Második a Smaragd, harmadik az Obszidián lett. Mindhárom csapatban a meglepetést a lányok jelentették, akik fantasztikusan jól játszottak.

Közeledett az előre meghirdetett spagettifőző-verseny, ezért kiosztottuk a tésztákat. Ám közben még sor került a Hefkó János által javasolt pufferlovagló versenyre. A felnőtteknek a nagy farpuffer, a gyerekeknek a normál oldalpuffereken kellett minél tovább fennmaradni.

A felnőttek közül csak két vállalkozó akadt: Kovács Károly és ifj. Béri Béla. Janó állította, hogy szinte lehetetlen a puffereken tartósan fennmaradni. Õk felkapaszkodtak, és elkezdtek lebegni...

A pufflovaglást Roland nyerte...	...a második Enikő lett...	...míg a felnőttek csak lebegtek, lebegtek...

A gyerekek folyamatosan próbálkoztak és jól szórakoztak az alóluk kiugró, vízből kivágódó pufferekkel.

Eközben a két felnőtt csak lebegett és lebegett... És közben sodródtak.

A gyerekek befejezték. A legtovább Bedők Roland (Ametiszt) tudott a puferen maradni, de jól lovagolt Gőgös Enikő (Zafír) is.

Közben Karcsi és Béla csak lebegett és sodródott.

Lebontottuk a vizilabda-pályát. Körülnéztünk, de még megvoltak. Lebegtek és jól elsodródtak egymástól.

A hajókon a szakácsok hozzákezdtek a spagettifőzéshez.

Közben ők lebegtek és sodródtak.

Közeledett a naplemente, lassan sötétedett.

Talán ezért, talán elfáradt, esetleg elaludt, vagy az unalom végzett vele, de végre 17 perc elteltével Kovács Karcsi megadta magát és lefordult a pufferről. Azt hiszem ezt a tüzes, pergő és rendkívül szórakoztató versenyszámot, amelyen ilyen népes mezőny indult, jövőre - legalábbis a felnőtteknek - inkább kihagyjuk.

A bóján állók eljöttek a spagettikért...	...és mindenhol elkezdtek főzni...	...és ők csak lebegtek és sodródtak

Végre elkészültek a spagettik is, és a kostolók szépen sorakoztak a a parton. Csak az Ametiszt nem hozott kóstolót. Megfőzték a tésztát, de mint mondták, rögtön meg is ették. Hát...

Minden hajóról kijelöltek egy-egy zsűritagot, akik végigkóstolták az adagokat, (majd mégegyszer megkóstolták... és mégegyszer), majd leadták szavazataikat a három legízletesebbről. Egyértelmű fölénnyel győzött a Smaragd a Zafír és a Jáspis előtt. A spagettit Nagyné dr. Kálmán Éva főzte Kovács Károly segítségével. Ráadásul Karcsi a hosszú vízi lebegés után még nagyven palacsintát odarittyentett a mólón téblábolóknak. Ezt nem tekintettük a zsűri befolyásolásának.

Mindenki kóstolót hozott...	...amit a szakértő zsűritagok bíráltak...	...és győzött a Smaragd spagettije

Eközben többeknek jutott még idő felkapaszkodni dombra, megnézni a tengeri naplementét. Két-háromszáz méter gyaloglás árán az ember az ötven méterrel a tenger fölé magasodó fehér sziklák tetejére ér, és nyugat felé a végtelen nyílt tengert, dél felé tekintve pedig a Kornáti külső szigetsorát csodálhatja.

A Béke öble	A nagyon sós vizű belső tó	Nyugat felé a nyílt tenger...
...délre a sóstó és a Kornáti külső szigetsora látszik a tenger fölé magasodó sziklákról.	Ide érdemes eljönni	Hajnalban a szamarak ezúttal hagytak minket aludni

Éjféltájt végre az egyetlen étterem aggregátora is elhallgatott, és kialudtak a fények. Itt, a városoktól, civilizációtól távol döbbenetes mennyiségű csillag látszik az égen. Ilyenkor, július elején viszont a májusban még csodálatos csend helyett a kabócahadsereg zajongása uralkodik, ezzel szemben viszont hajnalban a szigeten szabadon élő szamarak nem kezdtek ébresztő koncertbe.

A napi kódlobogók: Y, H, E, S, O, K.

folytatás…