Ötödik nap
Ma sem siettünk, hisz’ mára sem terveztünk vitorlásfutamot. Akadt aki még felsétált a sziklákra, megcsodálni a reggeli kilátást, amikor megint egészen mások a fények, mint délután. Akadt viszont aki a kikötőtől csak kétszáz méternyire lévő sós vizű belső tavat látogatta meg, és egy jót fürdött.
Libasorban kihajóztunk a Béke-öbölből. A közeli Lojena-öböl felé tartottunk. Ezt a barátságos, fürdőzésre, játékokra alkalmas helyet Lóránth Tibor ajánlotta a programba, és kitűnő választásnak bizonyult.
Előbb azonban részünk volt egy húsz perces, amolyan igazi hömpölygő, a hajókat billegtető nyílttengeri hullámokon való hajózásban. Motorral haladtunk, és a hajók mozgása bizonyára nem volt mindenkinek kellemes. Maradéktalanul jól csak azok a gyerekek érezték magukat, akik a hajó mögé kötött gumicsónakokon szörfözhettek a hátulról érkező hullámokon. Jó néhány hajón akadtak ilyen kéjenc utasok.
 |
 |
 |
Úton
a Lojena-öböl felé |
Billegés
a nyílt vízen |
Bociszörf |
A Lojena-öbölben aztán a béke fogadott minket. Itt is mozgott még a víz, de csak alig-alig. Az össze-vissza lehorgonyzott hajók között először a motorcsónak-szlalomot rendeztük meg. Itt alapfeltétel volt, hogy a kis 5 lóerős Tohatsu motorral hajtott gumicsónakba ketten üljenek, és közülük az egyik egy mama legyen.
A mezőny a Zafír mellől rajtolt, és a kijelölt pályán, a hajók körül kanyarogva tartott az Opál, a cél felé. Az első futam után másodikat kelett rendezni. Egyrészt egyesek a kerülési irányt szabadon értelmezve helyenként szembe haladtak a többiekkel, ráadásul elővették Vidám Parkos emlékeiket és vízi dodzsemet adtak elő. Másrészt, az Ametisztről két gyerek versenyzett, akik azért is könnyen nyertek, mert tévedésből az első hajókerülést azonnal kihagyták. Az viszont kétségtelen, hogy ügyesen motoroztak a kis bocival.
 |
 |
 |
Az
első futampróbálkozás |
A
srácok az Ametisztről ügyesen hajóztak |
A
második futamon már minden rendben ment |
Lóránth Tibor mindenkivel pontosította a szabályokat, és újra rajtoltatta a mezőnyt, ahol ezúttal minden hajóban ültek anyukák. Mivel vállalkozó asszony nem akadt, az Ametiszt most nem indította csónakját. Ezúttal kitűnően zajlott a futam. Magabiztosan nyert az Obszidián csapata: Szabóné Szathmári Erika és Sipos Márti.
 |
 |
 |
Harc
a centiméterekért |
A
győztesek az Obszidiánról |
Szoros
befutók voltak |
Ezután az öböl északi oldalán a sekély vízhez húzódtunk. A nézők és csónakok részére egy kifeszített horgonykötéllel zártuk le a kincskeresés versenypályáját.
Előbb a gyerekek indultak a víz alatti kutatásra. Körülbelül kétméteres vízbe elszórtunk 20 érmét. Ezek a májusban rendezett Köztársaság Kupa maradékából származó ezüst- és bronzérmek voltak. Megtalálásukat segítette, hogy a nyakba akasztáshoz szükséges nemzeti színű szalagokat is rajtuk hagytuk. A versenyzők a Kovács Karcsi jelzésére a kötéltől indultak, és egyszerre merültek a kincsekért. Sajnos a gyerekek közül a kisebbek nem tudtak lemerülni, így akadt, aki sírva mesélte, hogy látta a kincset, csak nem érte el. Õ később vigaszdíjat kapott. A legtöbb érmét Ruják Nóri hozta fel, de pompásan merült Kovács Réka.
A felnőttek versernyében pedig apja diadalmaskodott. Itt egy kis számolási hiba miatt a búvárok még kersegéltek néhány percig, mert azt hitttük lent maradt néhány érem.
 |
 |
 |
Készülődés
a kincskereső búvárkodáshoz |
A
gyerkeket Kovács Karcsi indította |
Nóri
12 érmét hozott fel |
 |
 |
 |
| Másfél-kétméteres
vízben kellett keresgélni |
Karcsi
és Réka |
Kristóf
talán alszik, a papa jól szórakozik |
Délután, a versengések után még békésen pihengettek, fürödtek, ebédeltek hajóikon a csapatok. Az Ametiszt, a Jáspis és a Zafír elhajózott. Õk voltak azok, akik a üzletekre, pizeriára, korzóra vágytak a Kornáti szigetek helyett, ezért az utolsó másfél napra különváltak tőlünk és Zadarba, Biográdba tartottak.
Hat hajó folytatta együtt az utat. Csendesen hajóztunk a Dugi Otok nyugati oldalán sorakozó kis szigetek mögötti védett vizen dél felé.
Délután négy tájt érkeztünk meg Piskera kikötőjébe. A sziget mögött, tökéletesen védett helyen lévő kikötő Zuthoz hasonlóan “félnomád”, vagyis áram és vízszolgáltatás a mólón csak a meghatározott időben van. Viszont kitűnően főznek az étteremben, és a dombtetőről (amely sokkal alacsonyabb, mint Zuton) gyönyörű a kilátás a nyílt Adriára és a külső Kornáti-szigetekre.
 |
 |
 |
Piskera
védett kikötője |
Együtt,
békében, nyugalomban |
A
Kornáti-szigetvilág nyugati határa |
 |
 |
 |
| A
kisebbek jól egymásra találtak, és együtt élvezték a különleges környezetet |
A parti köveken gyülekeztek a kisebbek, a tíz év körüliek. Hat nap alatt teljesen összemelegedtek, és ebben nagy szerepe volt a partmenti vízi élővilág közös felderítésének. Nem csak átjártak egymáshoz, de egyikük-másikuk a napi hajózás közben is vendégeskedett.
Pirnát Tóniéknál a végéhez közeledett a whisky-teszt, ami minden nap komoly csáberőt jelentett, és a cockpitjük mindíg tele volt beszélgető vendégekkel. A nagy létszám garantálta, hogy a pálinka senkinek se szállhason a fejébe.
Késő délutánra kellemesen elpilledt a csapat. Mindenki ott ült a cockpitekben, a családok összekeveredve együtt élvezték a hely páratlan, békés hangulatát. Kovács Karcsi még megpróbálkozott egy úszóversenyre serkentő körkérdéssel, ám ezt a programjavaslatot általában csak elnéző mosollyal fogadta mindenki. Ebbe a hangulatba, nyugalomba már valóban nem illett semmilyen versengés. Ha Jiri Menzel ott és akkor filmet forgatott volna, talán minden rendezői utasítás nélkül csak bekapcsoltatta volna a kamerát.
 |
 |
 |
Ujjuj,
ez nagyon giccses? Mindegy, gombolyaggal játszó cica nem volt. |
Persze az efféle béke sem állandó: estére kemény záport kaptunk. Természetesen akkor csapott le, amikor többen a zuhanyzóból éppen a hajókra tartottak, és így részük volt előbb egy szappanos, majd egy természetes öblítésben.
A napi kódlobogók: E, E, E, R, R, O. Na, most már igazán tanácstalanul nézegette a betűket az, aki May Clubos reklámmondatot próbált összeállítani!