Harmadik nap

Reggel újra végigmotoroztunk a gyönyörű zegzugos hajóúton Sibenik, majd ki a nyílt tenger felé. A kijáratban lévő öreg erődnél került volna sor a gyerekek szigetfoglaló versenyére. Elképzeléseink szerint a hajók bocijaiba ketten-ketten ülve kellett volna egy rajtvonaltól az erődhöz evezni, ott partra szállni, és az ódon építményben megkeresni a Magyar Adria Yacht Club zászlaját, amit egy igen fáradt harcos rejtegetett odabenn. Ám ez a játék sajnos elmaradt. Erős szél fújt, és a szülők - joggal - aggódtak, hogy a gyerekek a kis csónakokkal elsodródva a forgalmas hajóútra keverednek. Ezért, bár már lehorgonyoztunk, és a zászlót is bevittük az erődbe, a versenyt közkívánatra lefújtuk. Sajnáltam, mert a gyerekek különösen élvezhették volna az üres erőd hatalmas, kissé talán félelmetes csarnokaiban a zászlókeresést.

A tervezett, ám elmaradt játék kiírása, amit a játékosoknak kiosztottunk.

Az erős szél megakadályozta a játékot, annál inkább segített egy jó vitorlásfutam lebonyolításához. Amikor kihajóztunk a kijelölt rajtterületre, a vonalat egy kicsit szél alá, a Lupac sziget part felőli oldalára telepítettem. Egyrészt nem akartam, hogy a forgalmas hajóúton akadályozzunk valakit, másrészt így legalább egy rövid cirkálásra is futotta, mielőtt a hajók Zut felé, bőszeles menetre fordultak. Ebből egy kis rendezési hiba is kerekedett, amiről én tehetek.

A nyolc hajóból hárman rajtlövéskor pontosan rajtoltak, a többiek némi késéssel vergődtek a vonalra. (Az Ametisztnek ismét nem sikerült szabályosan indulnia). Mindenki rendben cirkálni kezdett, csak a Jáspissal hajózók fordultak meg rögtön a rajt után, és a rendezőhajó, azaz felénk tartottak. Amikor - már hátszelezve - mellénk értek, Hefkó kapitány megkérdezte, hogy ugye mehetnek arra is, vagyis a Lupac sziget part felőli oldalán maradva. Én, mivel a napi versenyutasításban szabad navigációt írtam, ezt jóváhagytam, így ők egyedül ebbe az irányba indultak. Tévedtem, és ezt az okozta, hogy a rajtvonalat az említett okokból lejjebb hoztam. Valójában el kellett volna cirkálni a sziget végégig (ami csak pár száz méternyire volt) és utána lehetett választani, hogy a következőt, a Tijat-szigetet melyik oldalról kerülik. Miközben a többiek ráadásul mind az általam felrajzolt, a térképre tájékoztatónak szánt útvonalon a Tijat-sziget külső oldalára hajóztak, a Jáspis Vodice, majd Tribunj előtt elvitorlázva jelentős előnyre tett szert.

A reggel kiosztott, napi versenytérkép.

A rajtvonalat a Lupac sziget közelébe telepítettük	Rajt a második futamon	A csak génuával vitorlázó Jáspis megfordult, és a rendezőhajó előtt elvitorlázva más irányt választott, mint a többiek

Az együtt maradt hajók élmezőnye - az Aquamarin, a Zafír és az Obszidián - szoros harcot vívott egymással a Zut felé vezető hosszú raumszakaszon. Többször változott a sorrend ebben a csoportban, végül az Obszidián meglépett a többiektől. Több mint három óra kellemes rohanás után értek a célhoz, ahol kissé csalódottan hallották, hogy csak másodikok, hiszen a győztes Jáspist nem is látták. Pontosabbnak kell lennem a versenyutasításban, még egy ilyen családias versenyen is.

Az Obszidián érkezik a célvonalhoz	Zut - a domb, amit érdemes megmászni	Zut - ACI Marina

Késő délután megérkeztünk Zut kikötőjébe. Este még naplemente előtt a csapat java nekivágott a kikötő mögötti domb megmászásának. Érdemes fáradozni a tetőre jutással, mert onnan gyönyörű kilátás nyílik. Itt a Kornáti szívében, a szigetvilág közepén vagyunk, és lenyűgöző a látvány, bármerre fordulunk. Ráadásul a sziget, mint errefelé mindegyik, telis-tele van kövekkel, amelyekből az ide kirándulók általában szobrokat építenek. Kőfoteltól a különféle megfejthető és megfejthetetlen mondanivalót hordozó alkotásig van itt minden. Amíg a naplementét vártuk, közülünk is többen alkotni kezdtek, mégsem rendeztünk szoborépítő versenyt, ahogy azt elképzeltük. A szobrok elkészültek, de senki sem akarta elbírálni, rangsorolni őket. Talán a hely békéje, egyedi nyugalma, vagy a lefutott erősszeles verseny miatt, de senki nem vágyott a vetélkedésre.

A srácok az Arabeszkről jól leverték az ujjaikat, ám eközben több szobrot alkottak. Bogdán Misi légies alkotásának az “év végi mérleg” címet adta, amely valóban olyan volt mint sok cég év végi beszámolója: mesterien, az adott pillanatra egyensúlyba hozva. Enyedi Nagy Mihály vezényletével egy különös bogár készült, de még mások is alkottak ezt-azt. Az én kedvencemet egy ismeretlen építette még előttünk, és szerintem Napóleont ábrázolja, amint a Nelsontól elszenvedett tengeri vereségeken mereng.

A kikötő fenntről	A "év végi mérleg"	Levert ujjú alkotók és a mű

Készül a bogár	Kőfotel és szoborpark	Napóleon kikapott

A napnyugtával azért bajba kerültünk. Az idő befelhősödött, bepárásodott, így a várhatóan csonka látvány miatt diadalmaskodtak a fárasztó vitorlásnap után bizonyára gyomorból induló gondolatok, és szépen idő előtt mindenki visszaszállingózott a kikötőbe.

Kódlobók: T, É, D, É, N, S.

folytatás…