Nem terveztünk vitorlás futamot, hiszen Skradinba hajóztunk, majd onnan a Krka-vízeséshez kirándultunk.
Reggel - mivel szinte semmi szél nem fújt - motorral indult a flotta a célja felé. Elől a Smaragd haladt, Domján László vezetésével. Õ ismerte közülünk a legjobban ezt a környéket.
Vodicétől
távolodunk |
Vodice-Sibenik |
Befordulunk
a Sibenska vratára |
Skradin nincs messze Vodicétől, és gyönyörű tájon vezet a hajózóút. Néhány mérföld a part mentén, majd az öreg erőd mellett fordulhatunk be a Sibenik felé vezető szorosba (Sibenska vrata). Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Sebenico tökéletesen védett, tágas öblével Póla és Cattaro (ma Pula, Kotor) mellett a legjelentősebb adriai hadikikötőnk volt. A kanyargós csatornán befelé haladva erre emlékeztetnek a jobb oldalon található tengeralattjáró-bunkerek.
Sibenska
Vrata: elől az erőd, hátul Sibenik látszik |
Az
öreg erőd a csatorna bejáratánál |
Első
világháborús tengeralattjáró-bunker |
Sziklás
partok között |
kanyarog
a hajózóút... |
...majd
felbukkan Sibenik |
Elhaladtunk Sibenik előtt, majd át a nagy közúti híd alatt, és tovább az egyre szűkülő kanyargós csatornán a szárazföld belseje felé.
Szép
a kilátás Sebenicóra... |
miközben
a város előtt elhajózva... |
...a
nagy híd felé tartunk. |
A
híd után ismét szűkül az út... |
és
újra a sziklás partok közelébe kerülünk. |
A
Smaragd vezeti a MAY-flottát |
A
gyönyörű hajózóút... |
...hol
beszűkül... |
...hol
kiszélesedik |
Akadtak akik csak később érkeztek a skradini ACI-kikötő elé, mert megálltak fürdőzni egy barátságos öbölben. A parton kis éttermek is hívogatják a vendégeket, ahol különlegesen ízletesen készítik a kagylós ételeket.
Akadnak
fürdésre hívó öblök,... |
...kagylóízlelésre
csábító éttermek,... |
...majd
megérkezünk Skradinba. |
Skradinból félóránként indulnak a turistahajók fel a Krka Nemzeti Parkhoz. Nem a hajóútért, hanem a parki belépőért kell itt fizetni, de megéri. A különleges szépségű vízesés mentén fel lehet gyalogolni néhány száz métert, felülről is megnézni a zuhatagrendszert. Még nagyobb élmény azonban fürödni a tavában, egészen a lezúduló víz közelében. A Családi Regatta résztvevőinek többsége nem is hagyta ki ezt a lehetőséget.
Négy óra tájt értünk vissza Skradinba. A parton lévő kosárlabda- és focipályákat kihasználva játszottuk a labdás vetélkedőket. A kosárlabdában az Obszidián csapat jeleskedett. Szabó Gyuláék Debrecenből érkeztek. A hajón ugyan csak két férfi, a két családfő volt, ám lányaik is aktív kosarasok. Így nekik nem jelentett túl sok gondot a mezőny porrá verése. Bár igaz ami igaz, mi, vagyis a rendezőség csapata az Opálról, szoros meccsre kényszerítettük őket. Pedig a tüdőgyulladásból lábadozó Biró Gábor (aki szintén aktív kosaras) nem is játszott, így őt ifj. Béri Béla helyettesítette az Aquamarinról. Saját csapata amúgy is a vízesésénél rekedt, mivel nem fértek fel a még időben visszatérő hajóra.
Kevesebb csapatot vonzott a focibajnokság, és az egyetlen igazán lelkes társaság a Smaragdról megérdemelten győzött. Természetesen ezek a játékok is beleszámítottak az egyéb versenyszámokat is összesítő értékelésbe.
Este közös vacsora következett Skradin szívében, a Toni nevű étteremben, amely a parttól pár száz méter sétával érhető el. Itt megejtettük az első vitorlásfutam győzteseinek jutalmazását is, arany, ezüst és bronz színű cimkékkel ellátott pezsgőkkel. Finom és bőséges volt a vacsora, amihez jó hangulatot csinált egy énekes-gitáros. Később ez a jó hangulat csak fokozódott, és vacsorából közös énekléses, táncos este lett. A csapat többsége jóval éjfél után ért vissza a hajóra.
A napi kódlobogók: I, D, E, T, A, N voltak.