Második nap

 

Nem terveztünk vitorlás futamot, hiszen Skradinba hajóztunk, majd onnan a Krka-vízeséshez kirándultunk.

Reggel - mivel szinte semmi szél nem fújt - motorral indult a flotta a célja felé. Elől a Smaragd haladt, Domján László vezetésével. Õ ismerte közülünk a legjobban ezt a környéket.

 

Vodicétől távolodunk
Vodice-Sibenik
Befordulunk a Sibenska vratára

 

Skradin nincs messze Vodicétől, és gyönyörű tájon vezet a hajózóút. Néhány mérföld a part mentén, majd az öreg erőd mellett fordulhatunk be a Sibenik felé vezető szorosba (Sibenska vrata). Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Sebenico tökéletesen védett, tágas öblével Póla és Cattaro (ma Pula, Kotor) mellett a legjelentősebb adriai hadikikötőnk volt. A kanyargós csatornán befelé haladva erre emlékeztetnek a jobb oldalon található tengeralattjáró-bunkerek.

 

Sibenska Vrata: elől az erőd, hátul Sibenik látszik
Az öreg erőd a csatorna bejáratánál
Első világháborús tengeralattjáró-bunker
Sziklás partok között
kanyarog a hajózóút...
...majd felbukkan Sibenik

 

Elhaladtunk Sibenik előtt, majd át a nagy közúti híd alatt, és tovább az egyre szűkülő kanyargós csatornán a szárazföld belseje felé.

 

Szép a kilátás Sebenicóra...
miközben a város előtt elhajózva...
...a nagy híd felé tartunk.
A híd után ismét szűkül az út...
és újra a sziklás partok közelébe kerülünk.
A Smaragd vezeti a MAY-flottát
A gyönyörű hajózóút...
...hol beszűkül...
...hol kiszélesedik

Akadtak akik csak később érkeztek a skradini ACI-kikötő elé, mert megálltak fürdőzni egy barátságos öbölben. A parton kis éttermek is hívogatják a vendégeket, ahol különlegesen ízletesen készítik a kagylós ételeket.

Akadnak fürdésre hívó öblök,...
...kagylóízlelésre csábító éttermek,...
...majd megérkezünk Skradinba.

 

Skradinból félóránként indulnak a turistahajók fel a Krka Nemzeti Parkhoz. Nem a hajóútért, hanem a parki belépőért kell itt fizetni, de megéri. A különleges szépségű vízesés mentén fel lehet gyalogolni néhány száz métert, felülről is megnézni a zuhatagrendszert. Még nagyobb élmény azonban fürödni a tavában, egészen a lezúduló víz közelében. A Családi Regatta résztvevőinek többsége nem is hagyta ki ezt a lehetőséget.

 

Négy óra tájt értünk vissza Skradinba. A parton lévő kosárlabda- és focipályákat kihasználva játszottuk a labdás vetélkedőket. A kosárlabdában az Obszidián csapat jeleskedett. Szabó Gyuláék Debrecenből érkeztek. A hajón ugyan csak két férfi, a két családfő volt, ám lányaik is aktív kosarasok. Így nekik nem jelentett túl sok gondot a mezőny porrá verése. Bár igaz ami igaz, mi, vagyis a rendezőség csapata az Opálról, szoros meccsre kényszerítettük őket. Pedig a tüdőgyulladásból lábadozó Biró Gábor (aki szintén aktív kosaras) nem is játszott, így őt ifj. Béri Béla helyettesítette az Aquamarinról. Saját csapata amúgy is a vízesésénél rekedt, mivel nem fértek fel a még időben visszatérő hajóra.

Kevesebb csapatot vonzott a focibajnokság, és az egyetlen igazán lelkes társaság a Smaragdról megérdemelten győzött. Természetesen ezek a játékok is beleszámítottak az egyéb versenyszámokat is összesítő értékelésbe.

Este közös vacsora következett Skradin szívében, a Toni nevű étteremben, amely a parttól pár száz méter sétával érhető el. Itt megejtettük az első vitorlásfutam győzteseinek jutalmazását is, arany, ezüst és bronz színű cimkékkel ellátott pezsgőkkel. Finom és bőséges volt a vacsora, amihez jó hangulatot csinált egy énekes-gitáros. Később ez a jó hangulat csak fokozódott, és vacsorából közös énekléses, táncos este lett. A csapat többsége  jóval éjfél után ért vissza a hajóra.

A napi kódlobogók: I, D, E, T, A, N voltak.

 

folytatás…